Tisztelt Szerkesztőség! Ez a kiskutya, melynek képét Önökhöz küldöm egy kilakoltatás alkalmával került hozzánk. 1999-ben fogadtuk be, most már 13 éves, Borcsa a neve. Két éve lányom hazahozott egy pici cicát. A szeme alig nyílt ki még, kb. 2 hetes volt – mondta az állatorvos, miután kihívtuk. Ugyanis a cicával semmit nem tudtunk csinálni, ennivalót nem fogadott el, csak nyávogott szegény. Borcsa nem bírta hallgatni a keserves nyávogást, bekéreckedett és körbejárta a cicát, az odabújt hozzá. Borcsa a nyakánál fogva beült a kosarába vele, a cica pedig elkezdte keresgélni a cicit. 1-2 perc múlva szopott, mi csak azt hittük, ez egy vicc, de nem az volt. Ekkor jött a doktor úr, aki azt mondta tényleg van tej, bár nem az igazi, de fel tudja nevelni. Mi alig hittük el, mert a kutyánk nem szült és mégis volt teje. Felnevelte, 3 hónapig szoptatta, nagyon szép cica lett belőle. Aztán a lányom elvitte a cicát, Borcsa napokig alig evett, nagyon szomorú volt. Nagyon jólelkű kiskutya, aki a gyerekeket is nagyon szereti.
Tisztelettel: K. Józsefné – Ibolya utcai olvasó
