Nem messze található Tapolca, ami Tavas-barlangjáról híres. Egy kis romantikus barlangi csónakázás közben különleges élményben van része az itt járónak. Tapolcán található az Első Magyar Látványtár is, ami egy igazán különleges kiállítás. A kiállított tárgyak nem egy múzeumban vannak, hanem – a látványtár vezetőjének szavával élve – az otthonukban. Más, mint egy hagyományos múzeum, közvetlenebb kapcsolat alakul ki a tárgyak és a látogatók között.
A környék legszebb hegye a 415 méter magas Szentgyörgy-hegy, melynek oldalán hatalmas bazaltoszlopok sorakoznak. Ezek alatt elhaladva az ember tényleg hangyának érzi magát.
Mind közelebb jutva Balatonhoz, egyre több turista jelenik meg. Keveredik a magyar nyelv a némettel és a hollanddal. A külföldi és magyar turisták szívesen felkeresik a látnivalókon túl a helyi borospincéket is. Az idén tudtam meg, hogy egy badacsonyi szüretről indult 1956. október 22-én későn este Budapestre Nagy Imre. Ennek emlékére minden évben október végén Nagy Imre Emlékszüretet tartanak az egykori vendéglátók birtokán, így emlékezve a mártír miniszterelnökre.
Arról, hogy milyenek az itteni borok nem az én tisztem véleményt mondani. Megtette ezt mindannyiunk nevében Hamvas Béla „A bor filozófiája” című remekművében: „A Badacsonyi olyan, mint a világhírű művész, a Szentgyörgyhegyi olyan, mint az a művész, aki világéletében szobájából is alig mozdult ki, és mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek. Mind a kettőben megvan a nagyság, de az egyiket olimpiai, a másikat kínai, tao nagyságnak nevezném. Különös, hogy mennyire nem tudok a kettő között választani. Már – már döntöttem a Szentgyörgyhegyi mellett, de mikor megittam egy pohár badacsonyi rizlinget, melléje álltam; aztán esküdtem a Badacsonyira, de csak addig, amíg Szentgyörgyhegyihez nem jutottam. Végül is mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek, meg kínai is?”
Tábori László
