Ami tény: hosszú éveken át, hétről-hétre, a péntek-szombat „duó” komoly elfoglaltságot jelentett, hiszen az „összezártság” a zenésztársakkal minden pozitív és negatív hatást megsokszorozott. Rengeteg boldogságot jelentő pillanatot éltünk át közösen, csakúgy, mint számos tragédiát. Kialakult egy – szavakkal szinte ki sem fejezhető – mély, azt hiszem megbonthatatlannak nevezhető barátság közöttünk.
– Akkor mi adta az alapot annak a hírnek, hogy kilépsz a zenekarból?
– Úgy hozta az élet, hogy ilyen parádés körülményektől és csodás barátoktól kell megválnom, már ami az aktív zenekari tagságot illeti. Döntenem kellett: az életemben eddig is jelen lévő és az új kihívásoknak ugyanis nem tudnék megfelelni a zenekari teendőim maximális ellátása mellett. Nem hagyom el azonban teljesen a csapatot, külsős tagként a zenekar menedzselése, népszerűsítése lesz a feladatom. A helyemet egy olyan basszusgitáros veszi át, aki nemcsak emberileg közénk való, de zeneileg olyan hangzást, tudást, alázatot hozott magával, ami a csapatot egyértelműen jobbá teszi, az „új tag” meghozta azt a bizonyos szelet a vitorlába, amit már egy ideje sajnos én nem voltam képes. „Örökös Gríz-tagként” nyugodtabb már nem is lehetnék, fantasztikusan szólalnak meg a dalok, én leszek a legnagyobb Gríz-rajongó az biztos!
