– Akkor ez most egyszerre ember és fa?
– Igen, a szobrász mindig embert, emberi gondolatot testesít meg – vall Csurgai Ferenc, akinek ez már a harmadik alkotása a kórház parkjában.
– A művésznek is van szerepe abban, hová kerül az alkotása?
– Tíz éves koromig gyakran játszottam itt, édesanyám munkahelyén. Élmények kötnek ide! Mondhatnám itt nőttem fel. Mások itt jönnek világra, néznek szembe a bajjal, legtöbben meggyógyulnak, de távoznak is az élők sorából.
Számomra a fejlődés, növekedés, majd elfogyás metaforája ez a drámaian őszinte, nyitott forma. Sok nép hagyománya szerint, amit Isten alkotott, ne avatkozzon sorsába annak ember. Viszont testünk felnyitása, a belső működés megértése, így a korszerű orvostudomány beavatkozása nélkül aligha valósulhat meg a hosszabb, egészségesebb emberi élet. Ennek művészi kifejezése szintén nehezen képzelhető el hagyományos művészi eszközökkel. Ezért öröm látni, hogy Csurgai Ferenc nem csak megfogalmazhatja bravúrosan szép plasztikájú gondolatait ebből a profán anyagból, hanem meg is mutathatja azt egy ilyen forgalmas és jól áttekinthető helyszínen. Ha a lélek a szobrot látva csak egy kicsit erősödik a test rejtekén…
Fotók a szobor helyszínre szállításáról Kisfaludi Istvántól itt…
