A Budai úti általános iskola százéves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen véletlenül összefutott a tanintézmény 1968-ban végzett évfolyamának két tanulója. Miközben a régi, szép időkre emlékeztek, bevillant a gondolat, hogy milyen jó lenne összejönni a volt osztálytársakkal. Nem sokkal később, a Kámáni iskola 135 éves jubileumán ismét találkoztak, s innen már azzal a szilárd elhatározással indultak haza, hogy igen, lesz találkozó. Mégpedig hamarosan, mivel az idén éppen 45 éves évfordulót ülhetnek.
Bár a 22 diák többsége ma is Cegléd körzetében él, némelyikük – de főként a távolba szakadtak – elérhetőségének birtokába csak komoly nyomozómunka árán juthattak a szervezők. Azon négy osztálytárson kívül, akik sajnos már nincsenek közöttünk, majd’ valamennyi megkeresett azonnal jelezte részvételi szándékát a jeles eseményen. Több tanárt is sikerült megtalálni, akiknek szintén nem kellett könyörögni, hogy ott legyenek.
A nem mindennapi találkozóra október utolsó szombatján 10 órakor került sor. Többen különböző okok miatt kénytelenek voltak távol maradni, végül tizenegy diák és öt tanár toporgott izgatottan a suli udvarán. A megjelentek először újra megismerkedtek egymással, hiszen többen közülük az iskola óta eltelt csaknem két emberöltő alatt egy volt osztálytársukkal sem találkoztak. Hamarosan befutott a megrendelt bőséges és finom hidegtál, a jóízűen elfogyasztott közös ebéd után pedig a volt nebulók útra keltek. Az iskola igazgatója ugyanis nemcsak azt tette lehetővé számukra, hogy az ebédlőt használhassák, hanem végiglátogathatták a tantermeket, sőt még az intézmény büszkeségének számító századfordulós osztályterembe is bekukkanthattak. A délután többi része kötetlen beszélgetéssel telt, a nap végén valamennyien megfiatalodva, az átélt élményektől eltelve tértek meg otthonaikba.
