29.7 C
Cegléd
2026. július 19. vasárnap
spot_img

Búcsúlevél Tábornokomnak

Tábornokom! Te katonának születtél. Lételemeddé vált, hogy akár kockázatok árán is, tűzön-vízen át teljesítsd a küldetésedet. Bármilyen helyzet elé állított az élet: harcászati feladat végrehajtása, árvízvédelem, vagy magánéleti sorsfordulók – emelt fővel, a felelősséget mindig vállalva néztél a jövőbe. Akkor is, amikor betegséged ismeretében már jól tudtad, hová vezet ez a jövő …

Nyugállományú ezredesként irigylésre méltó pontossággal végezted munkádat a ceglédi Önkormányzatnál – ami szavatolta a sokféle rendezvény résztvevőinek biztonságát, és a város vezetésével együttműködve megoldást hozott a belvíz,- és más katasztrófahelyzetek elhárítására, a károk enyhítésére. Ám az áldozatvállalásod következménye cseppet sem lett irigylésre méltó… Néhány éve, a belvizes télvégi időszak múltával, a sok gumicsizmában és esőköpenyben töltött nap után ugyan kigyógyultál a tüdőgyulladásból, de megmaradt, sőt súlyosbodott az a makacs, száraz köhécselés. Az aggódó kérdést félresöpörted a válaszoddal: – Egy kis lerakódás. Majd elmúlik!

Nem múlt el… A szövődmény hatására egyre romlott az egészséged, és fogyott az éltető levegő – és Te makacs következetességgel dolgoztál tovább, hogy a rád bízott feladatokat befejezd. Végül aláírásra készen letetted az asztalra az utolsó aktát is.

Ez a legutóbbi hátraarc, Tábornokom; fájdalmasan rosszul sikeredett… De jó lett volna, ha most, egyetlenegyszer figyelmen kívül hagyod a vezényszót! De Te mindvégig katona maradtál: élni akarásod ellenére fegyelmezetten végrehajtottad a végső parancsot, mit feljebbvalódtól – mindannyiunk Feljebbvalójától – kaptál, éppen Karácsony reggelén…

A hír – ami mindenkinek szól, aki becsült, tisztelt és szeretett: SOMKUTAS IMRE nyugállományú ezredes életének hatvanötödik évében, 2013. december 25-én elhunyt.

Búcsúzó tisztelgés ez, Tábornokom. Afféle sapka nélküli, csálé szalutálás, amivel oly sokszor üdvözöltük nevetve egymást. De most még a mosoly is torokszorító… Mindig büszke leszek arra, hogy a barátomnak tudhatlak. Mindörökre.

Bordajani, az „obsitos alhonvéd”

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

A nyári hőség kihívásai és az elektromos kerékpárok előnyei

A forró nyári hónapokban a kerékpározás kihívást jelenthet a...

Villanypásztor szabályozás és jogi keretek

Villanypásztor telepítésekor elengedhetetlen, hogy tisztában legyél a vonatkozó szabályozásokkal...

Innovatív kőburkolatok a XXI. században

  Az építőipar mindig is meghatározó szerepet játszott a városképek...

Mikor érdemes a kölestésztát választani a konyhában?

A tészta az egyik legnépszerűbb alapanyag a konyhában, hiszen...

Kutyák és paraziták: tudományos tények és az internetes mítoszok

Manapság szinte minden gazdi igyekszik mindent megtenni a kedvence...