-1.7 C
Cegléd
2026. február 3. kedd
spot_img

Búcsúlevél Tábornokomnak

Tábornokom! Te katonának születtél. Lételemeddé vált, hogy akár kockázatok árán is, tűzön-vízen át teljesítsd a küldetésedet. Bármilyen helyzet elé állított az élet: harcászati feladat végrehajtása, árvízvédelem, vagy magánéleti sorsfordulók – emelt fővel, a felelősséget mindig vállalva néztél a jövőbe. Akkor is, amikor betegséged ismeretében már jól tudtad, hová vezet ez a jövő …

Nyugállományú ezredesként irigylésre méltó pontossággal végezted munkádat a ceglédi Önkormányzatnál – ami szavatolta a sokféle rendezvény résztvevőinek biztonságát, és a város vezetésével együttműködve megoldást hozott a belvíz,- és más katasztrófahelyzetek elhárítására, a károk enyhítésére. Ám az áldozatvállalásod következménye cseppet sem lett irigylésre méltó… Néhány éve, a belvizes télvégi időszak múltával, a sok gumicsizmában és esőköpenyben töltött nap után ugyan kigyógyultál a tüdőgyulladásból, de megmaradt, sőt súlyosbodott az a makacs, száraz köhécselés. Az aggódó kérdést félresöpörted a válaszoddal: – Egy kis lerakódás. Majd elmúlik!

Nem múlt el… A szövődmény hatására egyre romlott az egészséged, és fogyott az éltető levegő – és Te makacs következetességgel dolgoztál tovább, hogy a rád bízott feladatokat befejezd. Végül aláírásra készen letetted az asztalra az utolsó aktát is.

Ez a legutóbbi hátraarc, Tábornokom; fájdalmasan rosszul sikeredett… De jó lett volna, ha most, egyetlenegyszer figyelmen kívül hagyod a vezényszót! De Te mindvégig katona maradtál: élni akarásod ellenére fegyelmezetten végrehajtottad a végső parancsot, mit feljebbvalódtól – mindannyiunk Feljebbvalójától – kaptál, éppen Karácsony reggelén…

A hír – ami mindenkinek szól, aki becsült, tisztelt és szeretett: SOMKUTAS IMRE nyugállományú ezredes életének hatvanötödik évében, 2013. december 25-én elhunyt.

Búcsúzó tisztelgés ez, Tábornokom. Afféle sapka nélküli, csálé szalutálás, amivel oly sokszor üdvözöltük nevetve egymást. De most még a mosoly is torokszorító… Mindig büszke leszek arra, hogy a barátomnak tudhatlak. Mindörökre.

Bordajani, az „obsitos alhonvéd”

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Felszabadító élmény: az ejtőernyőzés

  Elképzelted már, milyen lenne madártávlatból szemlélni a világot? Az...

Fejlődő vállalkozások, sikeres Cegléd

A Cegléd és Térsége Ipartestület és a Településfejlesztési Szövetség...

Az elektromos bojlerek térhódítása: miért lehet ez a jövő?

  Az elmúlt években Magyarországon is egyre elterjedtebbé váltak az...

Címkenyomtatás: mit kell tudnod a matrica erejéről?

A címkék több funkciót látnak el, mint amit elsőre...

Egy bringagyártó, amely újraértelmezi az európai kerékpárpiacot

    Ha a különleges kerékpárok rajongója vagy, akkor biztosan örömmel...