A 625. születésnaphoz közeledve is volt egy „bejárás”, igaz, nem határjárás. Az akkor fél napos tájékozódás fő témája az volt: hova kerüljön a Csongrádon, Lantos Györgyi szobrászművész műtermében megálmodott „Városalapítók” bronzszobra. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakemberei és a város képviselői járták a várost: a vasúti felüljáró városkapunak titulált környéke, a Béke tér, Malom tér, a Református templomkert, s az Eötvös tér voltak a helyszínek. – 1982-ben kérte a tanács, hogy a Lektorátus segítse Ceglédet egy olyan alkotás létrejöttében, amellyel a város emléket szeretne állítani azoknak az embereknek, akik az emlékezetes oklevél idején és az óta is, sokat tettek azért, hogy a sokszor elpusztuló település újra várossá váljék. Pályázat meghirdetése után nyert Lantos Györgyi, tíz művész 11 alkotása közül, 1983-banVárosalapítók című szoborkompozíciójával. A művelődési szakemberek segítették őt a hatszáz évnél több idő történetének megismerésében, a helyszíni látogatások megszervezésében. Részlet a zsűri véleményéből: „A szépen megoldott, kifejező szoborcsoport talapzata a város történetére utaló elemeket tartalmaz.” A megbízás aláírására – anyagiak hiányában – csak jóval később került sor, ám a közelgő 625. születésnap alapos nyomaték volt. Gondosan készült a gipsz-minta, miközben felizzott újra a vita arról, hova kerüljön a szobor. (A pályázati kiírás a Malom térre szólt.) A Ceglédi Hírlapban (1988. aug.17.) az újságíró végigjárta a helyszíneket Tóth Czifra Tamás építésszel, aki úgy nyilatkozott, hogy a Malom tér a „hisztérikus forgalmú Alszegi út” miatt szóba se jöhet, nincs pillanatnyi csönd, csak a régi, és a jellegtelen új (iskola) szervetlen együttlétét hirdetné a szobor. „Az Eötvös tér gyönyörű – mondta. – Dombos magasodásával, az utca kettős törésű vonalvezetésével, a kockakövekkel megkapó összhatást nyújt. Szinte minden arra enged következtetni, hogy csak itt képzelhető el a Városalapítók szobor.” Ám az akkori háttér környezetet kifogásolta: égbe nyúló fák, a rozoga raktárépület rossz térlezáró elem.
Így következett el a bevezetőben említett bejárás, a Lektorátus szakértőivel 1988. szeptember 14-én. Részlet a szakvéleményből: „A hat helyszín közül elsődlegesen az Eötvös teret javasoljuk, ezzel a szobor posztamentumát és környezettét tervező építész is egyetértett. [Kiss Lajos, Szeged főépítésze.] Központi fekvése, nézete, adottságai miatt a legjobb helyszín. A 625. évfordulóra megoldható a környező házak, kerítések festése és a mozgókönyvtár udvarának rendbetétele, s a plasztika fő nézetével a Kossuth tér felé fordulva bekapcsolódik a városközpont látványába is.” Javasolják a raktárépület, mielőbbi bontását és kertészeti rendezést, így a tér megszépülne. Szeptember 26-án döntött a tanácsülés a helyszínről. „A Városalapítók helye” címmel így tudósított erről a Ceglédi Hírlap (szept. 30.): „Példás belátásról tett tanúbizonyságot a testület, amikor szeptember végi találkozóján különbséget tett a műélvezet, a műpártolás és a szakértelem között, s megbízva a képzőművészeti lektorátus jó ízlésében, az általa javasolt Eötvös teret választotta.” – Alig telt el pár nap, egy városszerető ceglédi mérnök, egyben az ipari iskola szakoktatója tervet készített a tér rendezésére, a szobor elhelyezésére. Oldal Lajos (1925-2001) rajza és írása megjelent a Ceglédi Hírlapban (1988. okt. 12.) Javaslatának lényege az akkori háttér megváltoztatására irányult. „A Táncsics iskola épülete a mostani állapotában megtartható, viszont a tetőszerkezet levételével, a régi épülettől szerkezetében teljesen független, de tömeghatásában azzal egybeolvadó, pillérsoron álló emeleti rész jönne létre. Homlokzata stílusrokonságot mutatna a környező házakkal.” Ez a terv nem valósult meg, sürgetett az idő. Kiss Lajos elkészítette az alapozási, elhelyezési terveket. Megérkezett a süttői márványból faragott posztamens, Galambos Sándor szentendrei szoboröntő műhelyében elkészült a bronzöntés, majd Éliás László, a Parképítő Vállalat munkásai a Városgazdálkodási Vállalat szakmunkásai gondosan elhelyezték oda, ahol ma is áll. Örömünkre. A három alak egy oszlopfő hangulatát idéző formán áll. Ennek három oldalán a várost jelképező elemek, különböző korok hangulata jelenik meg, mozaikszerűen. A figurák egyben önálló portré-karakterek: egy apáca, egy parasztlány és egy férfialak (egy városatya). Évek multával így beszélt munkájáról a művész: „Nagyon hálás feladat volt a Városalapítók szobrának elkészítése. A mai napig szeretek olyan feladatoknak megfelelni, amikor a történelem formálja a mű létrehozását. Szeretek utána járni régmúlt idők eseményeinek, és azután igyekszem plasztikailag hitelesen megfogalmazni az adott feladatot. 1976-ban fejeztem be a tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, tehát a ceglédi szobor készítése igencsak pályám elejére tehető.. Fontos állomás volt életemben. Egy alapkő letételéhez hasonlíthatom. Szívesen emlékszem vissza arra, hogy a ceglédi egyike volt azon megrendeléseknek, amikor szabad kezet kaptam. Számtalan esetben sok hozzá nem értő szólt bele… A ceglédi munkánál nem a beleszólás volt a jellemző, hanem a megbeszélés.” (C. Kék Újság 2005. június 8.)
A 625. évfordulóra elkészült a Török János Szakközépiskola új szárnya, felavatták a Béke téri ABC-t, hangversenyek, (Lehotka Gábor), kiállítások (Kaczúr Pál dokumentumfotói a Galériában, Ősök vagy Istenek címmel szarmata csontfaragványok a Múzeumban), sportversenyek (nemzetközi serdülő birkózóverseny), a posta első napi bélyegzése, a Füles rejtvényfejtő versenye színesítették a május eleji első hétvégét. A szoboravatás vasárnapján a Himnusz előtt megszólaltak a belvárosi harangok. Különböző hangszíneken hirdették ugyanazt: becsüljük meg értékeinket, tiszteljük elődeinket. Galambos Sándor, a szoboröntő, aki sok harangot teremtett azóta, így fogalmazta ezt meg: „Ha szobrot lát, ne menjen el mellette, nézze meg! S egy életre ott marad a lelkében az emléke. Akárcsak a harangok zengése!” (csaladilap.hu)
