A tenger sekély, homokos, kellemes vizű. Minden megtalálható itt, mint bármelyik népszerű úticélnak számító országban, csak körülbelül feleannyiért.
A közelben lévő Durres egy nyüzsgő nagyobb város, Albánia legnagyobb kikötője. Már a bevezető főúton minden megtalálható: piac, ajándékboltok, kisebb-nagyobb élelmiszerüzletek, pénzváltók. A közlekedés nem túl bonyolult autóval, de némileg más hozzáállást igényel, mint itthon. Itt általában annak van elsőbbsége, akinek előrébb áll az autó orra, a gyalogosnak sehol sincs elsőbbsége, mert azt mondják drága a benzin (ennek ellenére nem ütnek el egyet sem). Egy úton annyi sáv van, amennyi autó, teherautó vagy busz elfér. A dudálás csak egy jelzés, hogy vigyázz, mert jövök, semmiféle agressziót nem jelez. Egyébként a kaotikusnak látszó közlekedés meglepően biztonságos, az albán emberek nyugodtak vezetés közben nem szitkozódnak, nem mutogatnak egymásnak. Tapasztaltuk már, hogy a felkapott üdülőhelyeken, ahol rengeteg ember fordul meg, szinte mindenki idegesen közlekedik. Itt ez teljesen ismeretlen.
Tiranai látogatásunk egy emlékezetes kirándulás. Tirana a főváros nem kifejezetten szép. Az országhoz képest nagy és nyüzsgő üzleti központ. Egyik látványossága a Szkander bég tér, ahol egy óriási körforgalom van, amiben még szinte szembe is jönnek autók, legalább négy sávban torlódva megy körbe-körbe a közlekedés. Körülötte állami épületek, az Opera, a Nemzeti Könyvtár, Nemzeti Történeti Múzeum, középen persze Szkander bég lovasszobra található. Egyébként az albánok rendszeresen emlegetik a „Hungarez” turistának, hogy a büszkeségük Szkender bég, aki Hunyadi Jánossal szövetkezett a törökök kiűzésére. Erre hivatkozva folyamatosan emlegetik, hogy az albánok és magyarok barátok. És akkor még nem említettük az utolsó albán király (I. Zogu) magyar feleségét Apponyi Géraldine-t. Tirana legnépszerűbb célpontja a Teleferik, vagy más néven a Dajti-express. Ez drótkötélpályán közlekedő kabinos felvonó, ami a város fölé magasodó Dajti hegy csúcsára visz fel, ami 1600 méter magas. A hegytetőn egy szálloda található, aminek a tetején körbeforgó étterem-kávézó van, amiből tiszta időben egész Tirana belátható. Tiranában kísérő nélkül nem sokra mentünk volna. De ott élő magyar kísérőnknek köszönhetően olyan étterembe, kávézóba és piacra juthattunk el, amire hétköznapi turistaként nem lett volna alkalmunk. A tiranai „pazari rí” azaz a piacon tudtuk meg, hogy Albániában a kiskereskedő, a kétkezi munkás a nagy multikkal szemben adókedvezményben, jelentős versenyelőnyben van. Ott fordítva van: a multi fizet több, magasabb adót, a helyi kisvállalkozó pedig általányadózik. Ezért van az, hogy a kisboltokban olcsóbban lehet megkapni mindent, mint a külföldi nagy bevásárló központokban. A piacon kapható házi dohány például jövedéki adómentes, mert albán termeli és albán kereskedő árulja a piacon.
Másik kiránduló célpontunk a Divjake-Karavasta Nemzeti Park. Ez a szállásunktól mindössze 1 órányi autózásra a tengerpart mentén elterülő nemzeti park. A nemzeti parkban természetesen a tengerparton ingyenes homokos strand található, egyáltalán nem az általunk megszokott nemzeti parkban találhatjuk magunkat. Nyugodt „robinsoni” helyek találhatók itt, de mégsem ez az igazi ok, amiért ide mindenképpen el akartunk látogatni: a parkban lagúnákban flamingók is élnek, de számunkra az igazi látványosságot az ott élő vadlovak, vagyis ahogy ott mondják félvadlovak szolgáltatják. Ezek a lovak szabadon, vadlóként élnek, bár elmondásuk szerint azért mondják félvadlovaknak mert van, vagy volt nekik valamikor gazdájuk.
Egyébként az állatok szabadsága egész Albániára jellemző. Sok-sok kóbor kutya látható városszerte, azt a látszatot keltve, hogy gazdátlanok, pedig ez nem igaz, állítólag minden kutyának van otthona, gazdája csak az albán ember úgy gondolja, hogy állatot is megilleti a szabadság.
Ez az ország rendkívül érdekes, felfedezésére nem elég két hét, ide még többször vissza kell jönni. Erről az országról nagyon sok tévhit kering, amit olyan emberek terjesztenek, akiknek persze nincs semmilyen tapasztalatuk sem az országról, sem az ott élő emberekről. Hétköznapi turistaként maximális biztonságban éreztük magunkat, három kisgyerekkel. Még évekig tervezzük nyári úti célunknak ezt az érdekes és szép országot. Reméljük, hogy jövőre az ország más területeinek látogatásáról is beszámolhatunk, hiszen területileg nem nagy ország, de ezernyi látnivaló és érdekesség található még ott, ami ránk vár!
