Óvodás gyermeknek adatott meg a nagy élmény, hogy egy hete valamilyen téves navigáció után az Öregszőlők elején a családapa koppanást hallott késő este. Mivel a zaj nem folytatódott, nem járta be a kertet. Hanem aztán reggel érte a családot a meglepetés: egy nyári lúd települt a kertbe. A kisfiú, Regő apukája épp a kertet újítgatta, így volt füves rész, fűkazal és vizes tocsogó is.
A szelídnek tűnő madár láthatóan jól érezte magát, sőt az óvodás gyermektől elfogadta a zöldségleveleket és a kukoricaocsút is. A lúd mindenféle szokott „lúdtápot” elfogyasztott, de lúdlábat nem kínáltak neki. A legnagyobb élvezettel a görögdinnye héj csőrözését végezte, csak a zöld héjat hagyta meg. Viszont ekkorra megerősödött annyira, hogy nap közben egyre többször próbálgatta a szárnyait. Gyanús lett a dolog, elvégre a legfőbb tulajdonsága e fajnak is: a szabadság!
Szombat hajnalban a madár elérkezettnek látta az időt, hogy elmenjen. Pedig már a DIMPI-nél (Természetvédelmi Igazgatóság) előkészületben volt, hogy majd meggyűrűzik. A nyári lúd nem kért a regisztrációból – tovaszállt. Reményeink szerint meg is találta övéit, talán a fűhalom fészek- és tojásrakásra ingerelhette.
Az viszont biztos, hogy a kis Regő ezt a hetet nem felejti el, nem kellett annyira neki a játékvilág és a mesefilmek – elvégre az óvodásnak is lehet vakációja… És amit megélt, az nem volt mese, hanem a természet öröme.
