A Budai úton közlekedve a minap három, bálákkal megrakott lovaskocsival találkoztam. Szép sorban egymás után araszoltak. Megelőzve őket, kértem álljanak meg egy kép erejéig.
Igent mondott Szabó Ádám, Szabó Imre és Sörös István. Majd az egyik hajtó szólt: jobb lesz a kép, ha egymás mellé állnak a kocsikkal. Pillanatokra útzár állt elő a kép miatt, de aztán szépen egymás után haladtak a kocsik.
A lovak nyugodtan elindultak a vezényszóra. Nem hiába, maguknak dolgoztak: vitték a szalmát, szénát, melyet télen majd fogyasztanak.
Ahogy néztem a lovaskocsik után, azt gondoltam ezek a gazdák igazán szeretik a jószágaikat. Nem kímélik magukat szombat, vasárnap sem. Sokszor látom őket, ahogy diákokat, vagy turistákat fuvaroznak, akik jókedvűen dalolnak az egy vagy kétlóerős platón.
Kívánom, hogy legyetek ezután is ilyen szorgos és jó gazdák.
Józsi bá’
