Múlt csütörtökön kikészítettem a hordókat, hogy kitakarítsam, előkészítsem az új must készítésére. A képen látható hordókat édesapámtól kaptam, másikat jó ismerősömtől. Apám már fentről figyeli a tevékenységemet, melyet tőle tanultam. A lánykám átjött és mondta viccesen: ”Apa nem kell szüretelni, hiszen már telivannak a hordók” – vízzel, hogy bedagadjanak.
Régebben még ünnep volt a szüret, főként a gyerekeknek. Lovaskocsival mentünk Zöldhalomba. A nagy kádakban odafelé gyerekek voltak, akik fogták a szélét, így utaztunk. Reggelire szalonna, szalámi, töpörtyű, hagyma és friss kenyér volt. Ebédre pedig birkapörkölt. A szüretelők folyamatosan kiabáltak: ”puttonyos”, így jól haladt a munka. Viszont a véletlen elmaradt szőlő (benge) után a hölgyektől puszit követelt a puttonyos. A többlet mustot édesapám a Szív utcai gyűjtőbe leadta. Ez is a múlté, már lebontották a napokban.
Egy kis vicc szerint: Két szomszéd beszélget. – Milyen már a bora szomszéd? Erre az a kerítésen átnyúlva megkínálja a szomszédot. Aki iszik belőle, azonnal elvágódik „Azonnal mentőt! Ez igazi bor!”- felkiáltással, mert ő csak pacsmagolt, nem szőlőből készítette a borát.
Én maradok a hagyományos készítésnél. Először must, utána murci, s kivárva hogy megérjen, lefejtve, kész a finom zamatos nedű. Igaz, sok munka van vele, de megéri. Mindenkinek azt kívánom, hogy jó bort igyon!
Józsi bá
