ad
ad
ad

3 hozzászólás

  1. 2

    Kis Erzsébet

    Kedves Tamás!

    Köszönöm,hogy leírta a véleményét! Céljaim között szerepel az édesapák megszólaltatása is.Sajnos az általam megkeresett apukák nem vállalták azt, hogy név nélkül elmondják a véleményüket.Minden írásomban megjelent volna az is, amit ők gondolnak. Higgye el, hogy a gyerekeken szeretnék segíteni anyaként és tanárként,mert nem tartom normálisnak, hogyha a család, mint téma szóba kerül órákon,akkor könnyes szemű gyerekek ülnek velem szemben. Célom a szülők elgondolkodtatása,hogy az önös érdekeiken túllépve a gyermeküket helyezzék maguk elé,ha eddig nem ezt tették. Közelről ismerek olyan édesapát,aki áldozata a válásnak és vele együtt küzdök a jogaiért. Nem szeretnék sem téves, sem félrevezető információkat közölni. Amennyiben hozzájárulna az apák nézeteit megjelenítő cikk megíráshoz a véleményével, azt megköszönném. Szerencsére 2-3 apuka megkeresett azzal, hogy mégis elmondják azt, amit éreznek, látnak, így gyűlik az anyag a Hogyan látják az édesapák? című íráshoz.
    Kérem, hogy keressen meg,amennyiben a kérdéseimre szívesen válaszolna!

    Üdvözlettel: Kis Erzsébet

    Hozzászólás
    1. 2.1

      Tamás

      Kedves Erzsébet!

      Készséggel állok rendelkezésére. Nem találom a mail címét. A posthoz megadtam a sajátomat kérem keressen azon a címen további egyeztetés végett.

      Üdvözlettel
      Tamás

      Hozzászólás
  2. 1

    Tamás

    Kedves Riporter, kedves Gabriella

    pontosan ez a szemléletmód, illetve ennek szakemberi támogatása az ami sok esetben szinte teljesen ellehetetleníti hogy egy gyermek válás után a lehetőségekhez mérten minden szükséges támogatást és mintát megkaphasson mindkét szülőjétől.

    Úgy fogalmaznak a cikkben hogy az anya egyedül marad a gyermekével. Sajnos ez sok esetben az anya egyedüli döntése, amit a mai magyar családjogi gyakorlat teljes mértékben kiszolgál. Most azon apák nevében válaszolok, akik nem a “könnyebik utat” választják, akik nem szeretnék sem a gyermeküket sem az édesanyát ilyen egyoldalúan kiszolgáltatott helyzetbe hozni.

    Menjünk tovább. Jól tükrözi a problémát amit egyoldalúan az édesanya szemszögéből fest le:

    Az anya egyedül marad és mártírként minden feladatot el kell látnia, miközben az apa lubickol az élvezetesebbnél élvezetesebb programokban a gyerekével.

    Még egyszer leszögezném azon édesapák nevében szólok akik ezt nem elfogadják, és bár átmenetileg a lehetőségeik korlátozottak, de törekednek egy kiegyansúlyzottabb láthatási rend elérésre, ahol mindkét fél egyenlő mértékben viseli a terheket.

    Ezekben az esetekben az édesanya dönt úgy, hogy az édesapa részleges vagy teljes kizárásával, korlátozásával szeretné a gyermekét nevelni. Ezekben az esetekben sajnos ma már tendencia hogy az édesanya részéről legtöbbször már a válást megelőzően is elindul egy elidegenítési folyamat ami a válás után csak felerősödik. Ez sok esetben terhelődik hamis vádakkal : bántalmazás, ma már sajnos nem kevés esetben nemi abúzus valamilyen formája.

    És ebben a légkörben, ahol az édesanya kizár minden élményt és annak megosztását ami az apával kapcsolatos (édesanya előtt apa tabu, vagy az édesanya egyszerűen ingerülten reagál, vagy csupán ignorálja ezeket a közléseket) … sok esetben a barátok család előtt az édesapa folyamatos negatív színben feltüntetése is megjelenik …

    Ebben a loyalitási játszmában a gyerekek többsége végül megtörik … védik saját érzelmi integritásukat, ami ebben a közegben két ember között van kifeszítve akiket szeret … majd eljön a pillanat amikor már kiomndják: nem akarok apához menni.

    Hadd meséljek itt el egy személyes történetet ezekről az istenkirály apa-gyerek bulikról 🙂 A kislányomnak általában 1-2 órára van szüksége hogy megérkezzen érzelmileg is. Hosszú hónapok munkája volt hogy egy érzelmileg támogató közegben apránként megnyílt, és mostanra már tudunk néha beszélgetni is (7 és fél éves) igen komoly dolgokról. Ezt a kapcsolatot ezt az érzelmi töltést nem viheti haza, mert személyem az édesanyánál nem kívánatos téma. Ezt rendszeresen érezteti is a kislányommal. A láthatások végén már láthatóak az ebből fakadó feszültségek, de ebben sajnos tehetetlen vagyok, ezen az édesanya tudna változtatni. Egyelőre sajnos lekötik a kicsinyes csatározások velem, de talán idővel ez is változik.

    A lényeg: Ezekben a rövid másfél napos találkozásokban sajnos nincs lehetőségem a lányomnak a teljes spektrumát megmutatni apai mivoltomnak, de törekszem arra hogy az élmények mellett minél reálisabb képet, mintát kaphasson ebből. Ebben vannak szabályok is, illetve nevelés is bőven, bár ezt az említett érzelmi instailitás miatt csak fokozott figyelemmel és óvatossággal alkalmazhatom. Higgye el empatikus készségem, finom szenzoraim vetekednek bármelyik édesanyáéval 🙂

    Természetesen vannak valóban bántalmazó kapcsolatok, vannak olyan gyerekek akik sexuális zaklatásnak is ki vannak téve. Az is egy jó álláspont hogy nem a szülő az elsődleges fókusz, hanem a gyerek és ebben őt meg is kell hallgatni.

    Látható azonban, hogy esetünkben nem arról van szó, hogy a gyereket védeni kell az apától. A gyermek ebben az esetben a szülői elidegenítési szindróma áldozataként egy bántalmazó viszonyt él meg pontosan az édesanyjával ami elképzelhetetlen károkat okoz a gyermekben hiszen teljesen aláássa azt a létfontosságú érzelmi kapcsolatot ami az édesapjával köti össze.

    Ezzel kapcsolatban még egy gondolat. Valóban egy gyermek életében sok szereplőtől kaphat különböző mintákat amik meghatározóak lehetnek … szintén kutatások támasztják alá hogy két primer minta egyáltalán nem helyettesíthető: ez pedig az apai és az anyai minták. Bármelyiket elvesszük ebből a gyermek valamilyen módon sérülni fog.

    A váltott elhelyezés pedig pontosan a gyermek számára biztosítja a minél teljesebb kötödés kialakulását MINDKÉT szülőjével illetve lehetőséget ad a minták teljes körű megéléséhez.

    Kiegészítésemmel próbáltam kiemelni azokat a részleteket amikről a cikk nem beszél, vagy ahol véleményem szerint téves, félrevezető információkat közöl. Remélem hozzájárulhattam egy teljesebb képhez és ezáltal egy mélyebb megértéshez

    Hozzászólás

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2016. Ceglédi Panoráma