A ceglédi születésű húsz éves Németh Natália Virág a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. Teljes erőbedobással készül továbbvinni egy olyan családi tradíciót, amelynek alapjait – elmondása szerint – az anyatejjel szívta magába. Nagymamája, keresztanyja és édesanyja is szociális munkások. Abonyban mindenki a segítőkészségükről ismeri őket. Nati – amellett, hogy kislány kora óta rendszeresen adakozik rászoruló gyerekeknek – nagyon várja, hogy végre idősekkel vagy szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozhasson. Ezzel az ambiciózus és bátor ifjú hölggyel az élet nagy kérdéseit feszegettük.
-Mit gondolsz, mi az emberi lét célja?
-A személyes életemben úgy határoznám ezt meg, hogy ha majd úgy 50 év múlva a férjemmel kint ücsörgünk a verandán, olyan életutat tudhassunk magunk mögött, amire igazán büszkék lehetünk. Ami után gazdag örökséget hagyhatunk a gyerekeinkre. Nem anyagi értelemben vett gazdaságot értek ez alatt, hanem boldogságot és szeretetet.
-Szerinted az emberek meg tudják ezt valósítani?
-Nyilván nem csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba ível a sorsunk. Amit megtehetünk – például, hogy egészséges és tudatos életvitelt folytatunk – azt tegyük meg! De vannak olyan tényezők is, amikbe nincs beleszólásunk, ilyen lehet egy váratlan baleset, egy betegség vagy a halál. Ezek átmenetileg (vagy akár örökre) keresztbe húzhatják a terveinket.
-Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy ez az életcél megvalósulhasson?
-Az, hogy egyáltalán ne történjenek rossz dolgok. Sokaknak például egész életükben nélkülözniük kell a szerető családi hátteret. Egyesek harmonikus párkapcsolatról álmodoznak, míg mások évtizedekig hiába várnak a gyermekáldásra. Szerintem a boldogság ilyen hétköznapi dolgokon áll vagy bukik.
-Tapasztalataid alapján mi az emberi élet kiteljesedését leginkább hátráltató erő?
-A pesszimizmus! Nyilvánvaló, hogy a jóra, sőt a még jobbra, a fejlődésre kell törekedni, de én úgy vettem észre, hogy sokan nem élvezik az életet és a céljaik felé vezető utat, hanem folyton elégedetlenek.
-Mi lehet ennek az oka?
-Talán a neveltetésből ered, hogy az ember megtanul-e hálás lenni mindazért, amije van, illetve képes-e, hajlandó-e megtenni a szükséges lépéseket, változtatásokat.
-Te hogyan próbálod ezt a saját életedben megvalósítani?
-Mivel engem elégedett hozzáállásra neveltek, anyukám rögtön helyreigazít, ha panaszkodni kezdek. Emellett nemrégiben elkezdtem esténként összegzni a napomat. Az apró kellemetlenségek mint a rossz idő vagy egy nem túl sikeres vizsga könnyen elfeledtetik, hogy milyen szerencsés vagyok.
-Ha egy csoda folytán bármilyen megoldást választhatnál a pesszimizmusra, mi lenne az?
-Kiűzném az összes rossz gondolatot a fejemből!
-Meggyőződésem, hogy élete folyamán minden ember legalább egyszer eljut arra a felismerésre, hogy létezik Isten. Neked is volt ilyen momentum?
-Hat éves koromban halt meg a nagypapám, aki nagyon közel állt hozzám. Meg voltam róla győződve (és a mai napig ezt gondolom), hogy egyszer még találkozni fogunk a mennyben. Bízom benne, hogy ott van Isten mellett. Kell az embernek ez a mentsvár.
-Tettél már lépéseket afelé, hogy megtaláld vagy megismerd Istent?
-Jártam hittanra és egy időben templomba is rendszeresen. Az esti imákat máig kiegészítem a saját, őszinte szavaimmal és olyasmikben kérem Isten segítségét, amik túlmutatnak a képességeimen.
-Ha „választhatnál” magadnak Istent, ő milyen tulajdonságokkal rendelkezne?
-Fizikailag sosem képzeltem el. Nem tudom, hogy van-e például arca. De szerintem mindannyiunk fejébe belelát és beleszólása van a sorsunkba. De hogy be akar-e avatkozni, azt nem tudom. Ha választhatnék, olyan Istent szeretnék, aki azoknak sem fordít hátat, akik csak a bajban kiáltanak hozzá.
-Ha kiderülne, hogy közel kerülhetsz ehhez az Istenhez, szeretnél?
-Ha tényleg válaszolna nekem, akkor szívesen beszélgetnék vele, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen is ő valójában. Például, hogy mennyi idős… Megkérdezném tőle azt is, hogy ott vannak-e vele a szeretteim. Remélem, hogy igen!
-Ha bármit kérhetnél tőle, mi lenne az?
-Arra kérném őt, tegye lehetővé, hogy minden ember hosszú, boldog életet éltessen szeretetben. És természetesen azt, hogy mutassa meg nekünk az oda vezető utat.
Morovics Erika
