Fáradtan vánszorogtam a Rákóczi úton. Azt latolgattam éppen, vajon hány lépés van még hátra, mikor … láss csodát… egy nem várt helyen elém tárult egy kellemes látvány: székek, asztalok, vidáman üdítőző emberek… Szét is néztem: hol vagyok, eltévedtem?
De aztán pillanatok alatt összeállt a kép: itt vagyok a mozi előtt, jobbra, balra minden a régi megszokott, csak kialakítottak egy pihenőhelyet az arra járók, fáradt vándorok és a mozi látogatói számára.
Nem kocsma, nem cukrászda, mégis el lehet ott tölteni egy kis időt nézelődéssel, lehet egy kávé társaságában megvitatni a nagy dolgokat, meg lehet pihenni vásárlás közben, és lehet remek kézműves söröket inni. (Nekem a legjobban a meggyes ízlett.) Kicsi és kedves.
Mindenkinek kívánok hasonló élményeket!
S Petrényi Zsuzsa
