Sosem tudok szomorúság nélkül elmenni Csongrádon egy svéd gránit obeliszk mellett. Derék barátaim állították, hogy mindig legyen okunk megállni előtte. Az édesanyáknak dedikálta Fásy Pista kőfaragó osztálytársam e követ. És még azt is rávéste: AZ ANYÁK HALHATATLANOK!
Igazán a Teremtő munkatársának is nevezhető édesanyák szerepét akkor érezzük meg igazán, amikor már nincsenek. A gyásza akár rossz, akár jó gyermekei voltunk nekik, csak fájó lehet az elmulasztott szeretetünk miatt. Szülővárosomban az ’50-es években működött egy cigányzenekar. A Népvendéglőben játszottak, s gyerekfejjel akkor még nem értettem meg, hogy Anyák napján egy jiddis dal játszásakor miért állt meg annyi ember az étteremnél sírva: a Jiddische Mame-t játszották egész délután…
ESDÉ
