Az osztályunk 5 napot töltött el kenu táborban, Baján. A szüleink kicsit félve engedtek el, ugyanakkor tudták, hogy jó kezekben vagyunk Huszár Zoltán, Lovas Antal és osztályfőnökünk Frankné Czinege Beáta kezében.
Távol a szüleinktől számos dolgot magunknak kellett megtennünk és megtanultunk kicsit önállóbbakká lenni. Tábor lévén saját magunk készítettük a reggelink, vacsoránk közösen mosogattunk, sokat beszélgettünk. A vacsora készítésnél megküzdöttünk a krumpli pucolással és jó volt, hogy a fárasztó nap végén együtt is fogyasztottuk el a vacsorát, mint egy kis család.
Az első csónakba szállás előtt tanáraink elmondták a szabályokat, amiket be kellett tartanunk. A csónakok beosztása minden nap változott. Ez alkalmas volt arra, hogy mindenki kicsit közelebb kerüljön olyanhoz is, akivel esetleg a hétköznapokban kevesebbet beszélget vagy barátkozik.
Mivel nem vihettük magunkkal a mobilokat a vízre, Bea néni volt az, aki képes beszámolóval tájékoztatta a szüleinket, hogy minden rendben van velünk. Volt, aki a telefonjáról is megfeledkezett, olyannyira hogy elfelejtette feltölteni és még hazatelefonálni is.
A nap végén magunknak kellett a csónakházba felvinni a csónakokat és letakarítani azokat.
Nagyon jól éreztem magam, mert amikor kenuztunk, büszke voltam arra, hogy csapatmunkában dolgoztunk és nem volt veszekedés. Megtanulhattuk mi az összetartozás és egymásra utaltság.
Esténként nagyon jókat beszélgetünk és felemelő érzés volt madárcsicsergésre ébredni.
Számos élményen túl a sárkányhajózás az, ami egy életre emlék maradt számunkra. Az egységünket közös osztálypóló felvételével is megmutattuk illetve azonos ütemre kellett eveznünk Bea néni dobolására.
Hálásak vagyunk tanárainknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. Köszönjük!
6.b osztály
