Egy alkalmi baráti beszélgetés során feljött a szó egy ceglédi „kincskeresőről”, értékmentőről. Mint sok más helyi városi lakost, – akik tesznek is Ceglédért -, ismerik is, meg nem is az emberek. Mint megtudtam, hosszú idő óta végzett szívós munkája eredményeként, komoly helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. Kíváncsi lettem és felkerestem Farkas József nyugdíjast, aki igen készségesen, barátságosan fogadott.
– Mivel ceglédi tárgyakat gyűjt, megkérdezném hol született, és mióta foglalkozik ezzel a szép tevékenységgel?
Budapesten születtem, de Cegléden nevelkedtem. Ha kérdeznek, én ízig-vérig ceglédinek vallom magam. Szeretek itt élni! A gyűjtőmunkám elkezdéséhez az indíttatást szüleim adták. Ők rengeteg régi tárgyat, eszközt őriztek. Az adott kornak megfelelő ízes nyelvezettel ismertették használatukat. Sokat meséltek magukról és a városunkról. Gyerekként én is végigjártam a gyűjtők ranglétráját. Matricákat, kultikus kártyanaptárakat, gyufásdobozokat, szalvétákat, bélyegeket, jelvényeket gyűjtöttem. Ebből kinőve – szülői hatásra és városunk iránti tiszteletből is, – helytörténeti emlékek gyűjtésébe kezdtem.
– Szeretném megkérdezni, hogy aktív korában mivel foglalkozott?
DPMTÉV vállalatnál festőszakos oktató voltam. Már akkor is sok szabadidőmet áldoztam a helyi értékek felkutatására, megőrzésére. Mindezt tettem autodidakta módon. Ismereteim jobb megalapozása érdekében, a Harmadik Kor Egyetemen (ELTE), történelem és művészettörténeti szakon végeztem. A megszerzett tudásom által céltudatosabb és átgondoltabb lett a régi tárgyak felkutatása és rendszerezése. Külön is ki kell emelnem a szép kort megélt, köztiszteletnek örvendő Kürti Béla bácsi munkásságát, ami ösztönzően hatott rám és akit a mai napig példaképemnek tekintek.
–Mit jelentenek Önnek a régi tárgyak?
Múltunknak, a mai napig élő történelmi emlékeit, amiket meg kell őriznünk a jövőnek, az utánunk felnövő generációknak. Egy-egy régi könyvet lapozva, érezve annak ódon illatát, az oldalakat olvasva szinte megelevenednek előttem a kor emberei. A korabeli számlák, újságok, képeslapok, sőt a receptek is hiteles korképet adnak emberi sorsokról, magáról a városunkról. Napjainkban csak ceglédi tárgyi emlékeket, használati eszközöket, iratokat, és képeslapokat gyűjtök. Ebben nagy segítségemre vannak a barátok, a segítő ismerősök. Jó az együttműködésem, kapcsolatom a Rég idők tárházával.
-Milyen elképzelése van a jövőt illetően?
Szerintem van egy nagy űr, hiányérzetem, a helytörténeti emlékeink megőrzése területén.
– Nincs helytörténeti múzeumunk, tájházunk! – vágok közbe.
Hát igen! Rajtunk kívül még kevés ilyen város lehet az országban, amelyik nem rendelkezik a helyi történetet, koronként bemutató állandó kiállítással. Én szeretném elérni azt, hogy a már régen lebontott, a feledés homályába merült épületek, malmok emlékét is megőriznénk. Tudom, van már ilyen kiadvány, de úgy érzem, úgy vélem még több dolgot kellene, kell megmenteni az utókornak. Büszkén említem, birtokomban van egy 1889-ből származó, un. mozaik képeslap, és nagy gyűjteményem van sok-sok régi épületről. A hozzájuk kapcsolódó eseményeket is megőrzöm. Gondolok itt arra, vajon hányan tudják Cegléden, hogy Ferenc József mikor és hol szállt meg a mai Rákóczi úton?
-Mivel tölti a szabadidejét napjainkban?
Anyagiakat nem sajnálva járom a vásárokat, a bolhapiacokat és számomra is meglepetésként, gyakran Cegléddel kapcsolatos „kincsekre” találok. Mint láthatja, a lakásomban, az udvaron, és a „kis múzeumomban” rengeteg tárgyat őrzök, egyelőre magam örömére. Ebben a városunk érdekében végzett munkában, magamat szürke eminenciásnak tartom! A jövőbeli dédelgetett álmom, hogy majd gyűjteményemet egyszer szélesebb körben is bemutathatom! Városunk megérdemli múltjának, emlékének átmentését a jövőnek!
Kocsis István
