A felújított katolikus iskolát nézve most már beleillik a megújuló város képébe. A több mint százéves épültet többször felújították története során.
Számomra az 1944-45-ös tanévben kezdődött az ismeretség. A ceglédi római katolikus fiú iskola harmadik osztályos tanulója lettem. A tantermünk a kántorlakban egy szoba volt. A tanító bácsi közölte, hogy a következő nap mindenki hozzon magának széket, mert a tanteremben csak asztalok voltak. Az iskolában a háború nyomait tüntették el. Az orosz katonai kórház elköltözése után a fél iskolát a tanulók foglalhatták el, mivel a másik felében orosz gyerekek tanítása folyt.
1948-ban megváltozott a helyzet: nyolc osztályos általános iskola lett. Sok tanterem kellett, elkészült a barakk épület három osztályteremmel, felújították a posta felőli termek tetőszerkezetét. Az „orosz” épületrészben is tantermeket alakítottak ki. Az udvari vécék helyett6 vízöblítéses vécék, vizesblokk készült. Később összevonták a fiú és leányiskolát, rendezték a B udvart, felépült egy négy tantermes új épület, majd az életveszélyes tornatermi mennyezetet is rendbe tették. Egy jelentősebb beruházás az új tanári és két tanterem létrehozását tette lehetővé. A pénzhiány miatt mindig csak kisebb előrelépés történt.
Most állami, egyházi és uniós támogatás eredményeként városunk szép, új színfoltjává vált az iskola. Az iskola tanárai és tanulói örömmel fogadták a felújított épületet.
Egy öregdiák: Tóth János aranydiplomás tanár
