Előfordul, hogy úgy érzed, életed vára összeomlott. Az ok sokféle lehet (szakítás, válás, egy-egy szeretett személy elveszítése, munkahelyi problémák, stb.). Mit tehetsz ilyenkor? A döntés a te kezedben van. Ülhetsz a romokon siránkozva és sajnálhatod azt, ami elmúlt, ami tönkrement vagy építhetsz egy új várat, új házat, új életet.
Mérlegelni kell azt, hogy hogyan tovább. Lehet a régi alapokon létrehozni egy jobbat, egy újabbat vagy egy jót, de meg kell vizsgálni, hogy az alapok jók voltak-e. Lehetőség van valami teljesen új építésére is, de köztes megoldásként fel lehet használni a régiből a jót és kiegészíteni valami újjal. Egy dologra érdemes figyelni, hogy ne falat vonjunk magunk köré, hanem házat építsünk. A fal megvéd, de egyben el is zár a külvilágtól és gyakran csak romantikus álom marad, hogy aki igazán akar, az megmássza értem a falat. Nem teszi, hiszen nem is tudja azt, hogy ki van a kerítés mögött. Összefoglalva építkezni érdemes, de csak okosan lehet.
Félretéve a költői képeket, metaforákat, hasonlatokat, ha összeomlik valamiért az életünk, új életet kell kezdeni. Mérlegelni kell, hogy mi volt eddig jó, mi volt rossz, mi okozhatta az összeomlást, mit tanulhatunk a helyzetből és hogyan kerülhetnénk el vagy élhetnénk túl ezek után egy hasonló szituációt. Érdemes a jó dolgokra koncentrálni! Ami tönkrement, az valaha jó volt, valamikor éppen arra volt szükségünk. Nem szabad a múltat sötét szemüvegen át szemlélni, hiszen voltak szép, boldog és jó részei, de valahol hiba csúszott a gépezetbe, és ha nem keressük meg az okokat, újra és újra előtörhetnek. Nem lehet hibás csak az egyik vagy csak a másik fél, sőt az se biztos, hogy bűnbakot kell keresni, helyette az új helyzetnek megfelelően kell tovább lépni és élni. Ha valami nem működött, az nem biztos, hogy ezután se fog működni. Ha rossz lett egy kapcsolat vége, az nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatunk zátonyra fut.
Az ember társas lény, nem véletlenül teremtette Isten Évát Ádám társául. Szükségünk van a kapcsolatra, arra hogy szerethessünk és szeressenek. Építhetünk új várat egyedül, de mással karöltve is. Egy dolgot azonban szem előtt kell tartanunk, lehet az új házunk szebb, jobb, modernebb, mint az előző, de karbantartást igényel. Egy otthon bármilyen szép belefektetett energia nélkül amortizálódni fog, egy kapcsolat bármilyen jól működik, ha nem figyelünk oda arra, hogy épüljön, szépüljön, akkor megkopik, elszürkül és azt vesszük észre, hogy csöbörből vödörbe jutottunk és újra életünk romjait szemléljük és nem értjük azt, hogy jutottunk újra ide. Mindenkit arra biztatok, hogyha mélyponton van az élete, vessen számot, rázza meg magát, tanuljon a hibáiból, álljon fel és induljon el a céljai felé! Az élet szép, ezért élni kell, mert csak egy életünk van és a siránkozás nem vezet sehová! Építsük, szépítsük életünk várát!
Kis Erzsébet
(A kép illusztráció: deviantart.com)
