Megszokhattuk, hogy a képkészítő művészetben –Cegléden- augusztus a fotósoké. Sőt már július vége is.
A Művelődési Ház megújult Galériájában e nyár-közepi hónap 27-én nyitotta meg Markovics Ferenc fotóművész a Ceglédi Fotóklub szokásos éves tárlatát. Történeti áttekintése a forró péntek délutánon is üdítően hatott; Olyan érdekességeket tudtam meg, hogy ez a fotóklub fekete-fehér kategóriában kontinensversenyt is nyert Svájcban. Vagy: hogyan lehet Öt világrész legjobb fotósait a kicsi Ceglédre invitálni, mik a néhai Tóth István fotóművész pedagógiai érdemei a Klubéletben, hogyan nőtt túl a mesteren Papp Elek a magyaros stílus nemzetközi megismertetésében, milyen nagyszerű művészek nyitottak itt kiállítást. Az anekdotákon kívül persze hallottunk a mai Klubtagok művészi törekvéseiről is, a most felzárkózó fiatalabbak egyéni érdeklődéséről.
A kiállításnyitó délelőttjén néztem meg a tárlatot egy osztálynyi művészeti táborossal. Még nem voltak címek, nevek. Persze felismertem Tóth István, Apáti Tóth Sándor, Sallai László, Papp Elek, Kisfaludy István munkáit, de így nevek nélkül is feltűnt, hogy milyen egységesen jó színvonalú a tárlat. A fülledt melegben a gyerekek számára is inspiráló volt a táj és épületábrázolás fotós módra, ugyanis épp ehhez gyűjtöttük az erőt. Markovics Ferenc Esterházy-portréi még hiányoztak a falról, találgattuk mi lesz majd ott. Elemezni próbáltuk, hogy a képek miért pont így kerülnek egymás mellé, hogyan lesz ilyen SZÉP egy kiállítás.
A nyitón Hegedűs Ágota alpolgármester asszony köszöntője biztosította a művészeket, hogy támogatja az Önkormányzat munkájukat, sőt a ceglédi turisztikai paletta fontos színfoltjának tarja e kiállítást. Ekkor már –szintén városi támogatással is- elkészült Apáti Tóth Sándor elegáns jubileumi katalógusa, melynek főszerep augusztus 4-én, szombaton az Artem Galéria kiállításán jutott.
Itt A.T.S. analóg, „talált képeiből”, sorozataiból, digitális korszakából és festői hangú munkáiból is láthattunk darabokat. Elmondható, hogy az életműve legfontosabbjai kerültek újra bemutatásra és az erős, személyes, vagy családi ihletésű művek sora is. Újabb munkáit az elmúlt két évben Budapesten, Tihanyban, Révkomáromban, Nagyváradon, Léván, Esztergomban, Csongrádon és Szolnokon mutatta meg. Ami ceglédieknek talán újdonság, hogy a képek-a jubileumra- egy szubjektív rendezőelv alapján új kontextusokba helyeződtek. Hasonlóan, mint a katalógusban a pauszra nyomott fotók által. Hotobágyi Zoltán újságíró baráti szavaival gyorsan nyílt meg a kiállítás és kezdődhetett az Apáti Tóth alkalmakra jellemző borkóstolással egybekötött beszélgetés, melyet megfejelt Újházi György remek főztje, a meglepetés-torta és minden, ami jár az ünnepeltnek.
Sándor tárlatát nézve sajnálom, hogy korábbi nyomdai elfoglaltsága elvette az időt a művészettől, de azt kívánom, hogy érjen meg olyan szép kort, mint édesapja. Lehet és legyen ideje legkedvesebb időtöltésére! „S értelmes nyomot hagyjunk magunk után!”
P. Rónai Gábor
