Átlépve a 2019. évben nem sokat kellett várni egy újabb cserkészprogramra. Igaz nem mi ceglédiek szerveztük, de annál érdekesebb és messzebb volt. 4 bátor, vakmerő, vagy őrült fiatal arra jelentkezett, hogy részt vegyen a január 5-én megrendezésre kerülő „Farkasordító evezésen” a hévízi csatornán. Végül is, sajnos csak hárman tudtunk elmenni.
Több éve rendezik meg ezt az évnyitó programot, de ilyen hóesésben még nem igazán volt részük a szervezőknek sem. Tavaly például 15 °C volt. Tavalyelőtt igaz havas volt a táj, de ezerágra sütött a nap. Idén szakadt a hó és összesen 2 °C volt, tehát amit a program neve mond, az valóban igaz volt.
Délelőtt 10 órára kellett Hévízre érnünk, és ahogy az autópályán haladtunk, utolértünk egy kenut szállító kocsit és arra gondoltunk, hogy ilyen őrültek nincsenek mások, hogy télvíz idején vízre szálljanak. Melléjük érve, átnézve láttuk, hogy igen ők cserkészek. De a célállomásnál kiszállva láttuk, hogy vannak még elvetemültek a cserkészeken kívül is. Ugyanis a Nemzeti Park naponta 250 főre engedélyezi, hogy evezzen a csatornán. Tehát odaérve, lepakolva a hajókat, átautókázva a célig a futókkal, és vissza a rajtig eltelt az idő, de utána jöhetett a várva várt evezés. Kicsit furcsa volt, mert még nyáron maximum 2 db ruhában evezek addig most 12 ruhadarabot számoltam meg magamon 🙂 Ebédidőben összekapaszkodott a 10 hajó és egy jó reggelt keksz és narancs közben beszélgettünk egymással. Utunkat tovább folytatva áteveztünk egy-két híd alatt, valamint átvergődtünk a vízinövényeken, óvatosan megközelítettünk egy hattyúpárt… Lassan utunk végéhez értünk, ahol felpakoltuk a kenukat, elfogyasztottuk a meleg uzsonnát, majd hazafelé vettük az útirányt. Kicsit vizesen, kicsit átfázva, de jó élményekkel tértünk vissza Ceglédre.
Vószem
