Vízhordó edény és hangszer a ceglédi jelzővel ellátott kanna, amelyet 1910 körül, Rónay János helyi ügyes kezű, igen találékony iparos készített egyetlen kör alakú alumínium lemezből.
A hét literes kanna könnyebb volt az akkoriban használt acéledényeknél és erősebb az agyagból égetett vízhordó korsóknál. Nagy előnyére szolgált, hogy nem volt eresztéke, a fedelét még pohárként is használhatták. Hamar közkedvelt és keresett lett az egész országban. Mivel itt készült, megkapta a ceglédi kanna megnevezést.
1970-es évek közepén, néprajz- és népzenekutatók nem kis meglepetéssel fedezték fel, hogy a kannát ritmikus hangszerként is használják, főleg a roma zenekarok. Kiderült, a kanna külföldön is számos országban ismert, mint hangszer. Érdekességként megemlíthető, hogy Brazíliában magyarok segítették az elterjedését.
2015-ben Rónay János egykori műhelyének falán, a Városvédő és Szépítő Egyesület kezdeményezésére, közösen az önkormányzattal és az Ipartestülettel emléktáblát avattak. Stílszerűen a zenei aláfestést, roma zenekar szolgáltatta kannával. Ebben az évben pedig a városvédők, hagyományőrzésként kannafa térplasztikát állítottak a Béke téren. (KI)
A ceglédi kannát ügyes helyi bádogosok kezdték készíteni. Konkrét bizonyíték nincs arra, hogy pontosan Rónay János találmánya-e, lehetett a szintén bádogos édesapjáé vagy másik iparosé is. Rónay rendkívül ötletes, innovatív és sikeres mester volt, a fatüzelésű,bádog fürdőhengert is ő terjesztette el, lehetséges, hogy a kanna is az ő újítása volt. Az azonban nagyon valószínű, hogy nem alumíniumból készült, az alumínium akkor még nagyon drága és emiatt ritka alapanyag volt. Sokáig még horganyzott bádogból készítették, csak a magyar-szovjet timföldegyezmény után lett olcsó és tömeges az alumínium felhasználása, és készültek iparszerű sorozatgyártással a még ma is fellelhető kannák.