Oscar-díjra nevezik az Akik maradtak című filmet. – olvasom az interneten. Lehet, hogy lesz még egy magyar film, amelyik öregbíti hírnevünket a nagyvilágban? – ezen gondolkodom, miközben városunk egyetlen Mozijához érek. – Utána kellene nézni…
Be is kanyarodom az ajtón némi információt kérni. Bent kellemes hűvös fogad, popcorn illat lengi be az aulát, békésen kávéjukat iszogató, beszélgető emberek az előtérben, bent megy a vetítés… hű, de jó kis hely ez!
A pénztárban kedves, szőke lány fogad, – már ismerem, ő a Deli Zsuzsi – így tőle kérek információt, mégis, milyen film ez…?
Zsuzsi pedig felkészülten mondja, mintha olvasná: F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című kötete alapján készült Tóth Barnabás filmje, az Akik maradtak. A második világháború után játszódik a fővárosban. Egy kamaszlány és egy 42 éves férfi egymásra találásának megható hangvételű története. Mindketten sokat veszítettek, és mindketten szeretnének új életet kezdeni, miközben körülöttük már a Rákosi-rendszer diktatúrája alakul. Azt a kérdést boncolgatja, hogy vajon túl lehet-e élni a múlt és a jövő tragédiáit, ha összekapaszkodnak azok, akik még megmaradtak? Két főszereplője a nőgyógyász, Aladár (Hajduk Károly) és a 16 éves páciense, Klára (Szőke Abigél). A filmet Magyarországon szeptember 19-én a miskolci Cinefesten mutatják be, majd egy héttel később már mi is játsszuk. De már bemutatták Amerikában is, a világpremierje a Telluride Filmfesztiválon volt, ahol egy amerikai forgalmazó megvásárolta, és így decemberben ott is mozikba fog kerülni.
– Ez igen – mondom elismerően, és valahogy látom a szemén, hogy valami meglepetést tartogat.
– És tessék eljönni a közönségtalálkozóra is. Itt lesz a film két producere, Mécs Mónika és Muhi Klára és a színészek is.
– Mikor is lesz?
– Október 2-án, 17 óra 45 perckor kezdődik a kisteremben. Tessék jegyet foglalni, nehogy ne maradjon! – teszi hozzá nevetve.
Még megtudom, hogy Tóth Barnabás neve a Susotázsról és az Újratervezésről ismert, hogy Kolorádóban, a filmfesztiválon jelenlévő újságírók meglehetősen nagyra méltatták Tóth Barnabás rendezését, hogy a Recorder magazin azt írta róla, „jó ízléssel elkészített, visszafogottan megrázó film…”
Ennyi elég! – gondolom, és búcsúzóul csak annyit mondok: – Hát akkor foglalj nekem helyet!
S. Petrényi Zsuzsa
