A ceglédi Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet közösségi oldalán mondott köszönetet azoknak a nagylelkű adakozóknak, akik a járványidőszakban az intézmény dolgozói és betegei számára ajándékokat küldtek. Az adományozók kávét, üdítőt, sós és édes aprósüteményt, gyümölcsöt ajánlottak fel a járvány frontvonalában dolgozóknak és az ápolt betegeknek. Egy nyugdíjas ápolónő házi sütemények mellé egy megható levelet is írt: „Kedves Laborosok! Köszönjük azt az áldozatos munkát, amit ebben a járványos időszakban végeztek. Biztosan nem könnyű nap, mint nap megtenni. Jó egészséget és vírusmentes napokat kívánok. Csak 5 perc megállás, fogyasszátok el, amit szeretettel hoztam. Csak csepp a tengerben. Üdvözlettel egy nyugdíjas ápolónő.”
„A járványügyi veszélyhelyzet kezdete óta kórházunk betegei és dolgozói Önöknek köszönhetően nap, mint nap találkozhatnak az önzetlen segítségnyújtási szándék megható megnyilvánulásaival. Számtalan magánszemély, magánszemélyek együtt összefogással, szervezetek felajánlásaik sorával segítik a járvány elleni küzdelmet. A Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet betegei és dolgozói nevében ezúton szeretnénk megköszönni eddigi felajánlásaikat és bármilyen nemű nagylelkű segítségüket!” – tolmácsolták a köszönetet az intézmény facebookján, ahol fényképeket is közzétettek.
Minden tiszteletem és elismerésem a „frontvonalban” harcolóké! …de azt azért megjegyezném, hogy „vesztes sereg” az aki úgy vonul csatába, hogy nincs mögötte egy biztosan működő kiszolgáló csapat.
A fenti képet nézve senkiben fel se merül, hogy mennyi „háttérdolgozó” küzd azért, hogy ott legyen a „csatatéren” a maszk, a védőruha, gumikesztyű, ki legyen takarítva, folyjon és lefolyjon a víz, ki legyen festve a kórterem, legyen fűtés, világítás, áram, telefon, oxigénpalack, ágy, tiszta ágynemű, működjön számítógép, a nyomtató, a lift, megfőjön és felkerüljön a betegekhez az étel, a gyógyszer, és elkerüljön onnan a szemét és a szennyes ruha, és az az ki legyen mosva, hogy visszakerülhessen a „csatatérre”!… és bocsánat ha valaki kimaradt.
Az én mélységes elismerésem és tiszteletem azoké IS, akik nem látszanak a képen és semmit sem kapnak… de teszik a dolguk!