December 2-án sor került a Patkós Irma Művészeti Iskola és Patkós Irma Színház első idei évados premierjére, az Óz a nagy varázslóra. A darab Kázmér Tamás kollégám első rendezése, aki színpadi emberként nagy rutinnal, kedvvel és lelkesedéssel vetette bele magát az új szerepkörbe, mellette pedig Totó kutya szerepében is brillírozott. Én, mint lelkes színház rajongó, ám kicsit sem színpadi ember tekintettem meg tanítványaink és kollégáink újabb munkáját, amelyre hetek óta éjt nappallá téve készülnek. Mindig csodálattal nézem minden előadásunkat és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen tehetséges emberek vesznek körül a mindennapokban! A mai premiert külön izgalommal és bevallom hatalmas gombóccal a torkomban vártam, hiszen jól ismerve a történetet – úgy vélem – napjainkban ez különösen nagy mondanivalót hordoz. Nem csak a nagy világot illetően, hanem szűkebben gondolkodva iskolánkat is komoly megpróbáltatások érték. Úgy éreztem, ha valami reménnyel szolgálhat nekünk, az ez a történet lesz. Kicsi, de otthonos Pinceszínházunk megtelt az érdeklődő közönséggel és kezdetét vette a műsor, amely során érzelmekben, nevetésben és olykor könnyekben most sem volt hiány. Együtt sétáltunk Dorothyval és barátaival a sárga köves úton, harcoltunk a gonosz boszorkánnyal, miközben izgatottan vártuk Ózzal a nagy találkozást. Mire odaértünk, már rég rájöttünk: ez az Oroszlán nem is gyáva, a Madárijesztő fejében nem csak szalma van, a Bádogember nem szívtelen – mi pedig újra megtaláltuk az elveszett gyermeket magunkban, aki még mindig és reméljük örökké – csillogó szemekkel hisz a csodákban.
Gonda Anita
