120 év – 120 diák – Sajgál Ágnes

Sajgál Ágnes már gimnazista korában komoly sporteredményeket ért el. Meghatározó tagja volt az iskola atlétika és tornacsapatának. Nem véletlen, hogy pályaválasztása is a sportra esett. Majd adódott egy év munkalehetőség Ausztráliában, amiből sok év lett. Példátlan sikersorozatot mondhat magáénak.

– Mikor végeztél a gimiben?

Sajnos már régen végeztem, ki is emlékszik már rá? 1992-ben voltam végzős…

– Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Nem akartam szakmát tanulni nyolcadik után, már akkor tudtam, hogy tovább fogok tanulni. A bátyám is oda járt, így nem is volt kérdés, hogy hova megyek tovább tanulni.

– Milyen volt az osztályod?

Nagyon jó volt az osztályom, főleg humán beállítottságú osztályba jártam, Kürti Nóra néni volt az osztályfőnökünk. Én komoly részese voltam az iskolai sport életének, tagja voltam a kosár csapatnak, az atlétika és a torna csapatnak is. Nagyon sokat utaztunk vonattal versenyekre, jó társaság alakult ki, imádtuk a hazai meccseket is, mindig sok szurkoló jött a gimiből.
Imádtuk a koncerteket is az akkori gimis együttessel, sajnos már nem emlékszem a nevükre, de talán Hópehely volt a nevük. És persze imádtuk a pénteki gimi diszkót is havonta egyszer. A fordított nap és az azt megelőző kampány is mindig felpezsdítette a gimis napokat.

– A gimin kívül szakosztályban is sportoltál?

Gimi alatt a CVSE akrobatika szakosztályának voltam a tagja, sokat hiányoztam az iskolából versenyek és edzőtáborok miatt. A tanárok többsége támogatta sport karrieremet gimnázium alatt.

– Mikor döntötted el hogy milyen pályát választasz?

Elég fiatalon tudtam, hogy tanár szeretnék lenni, másodikos korom körül döntöttem el, hogy anyukám nyomdokaiba lépek és én is testnevelő tanár leszek.

– Hol tanultál tovább és egyetem után hol kezdtél dolgozni?

A Magyar Testnevelési Egyetemen végeztem – 1996-ban még ez volt a neve. Már egyetem alatt tartottam aerobik órákat. Végzés után a Batthyányi Strattmann László Egészségügyi Szakközép Iskola és Gimnáziumban kezdtem tanítani, közben még versenyeztem a magyar akrobatikus tornaválogatottban, ahol komoly sikereket értem el gimis koromtól kezdve. 1994-ben elkezdtem az akrobatika szakedzői diplomát is a TF-en, párhuzamosan a tanári diploma mellett.

1996 végén kaptam egy lehetőséget, hogy Ausztráliába menjek egy évre. Gimnáziumban és az egyetemen is németet tanultam, így elég komoly kihívás előtt álltam. Pár hónap után, egy magán általános iskolában tanítottam tornát és készítettem fel az iskola csapatát iskolai torna bajnokságra. Fél évvel később állást kaptam egy torna és akrobata klubban Sydney-ben és akkor kezdtem el edzői pályafutásomat. Az Ausztrál Torna Szövetség szponzorálta a letelepedésemet és úgy döntöttem akkor, hogy Ausztráliában maradok.

– Amennyire követni tudom, komoly eredményeket érsz el tanítványaiddal.

Elmondhatom, hogy több mint nyolcvan ausztrál országos bajnokot neveltem ki. Többször lettem az Év edzője országos szinten és NSW Államban is [Új-Dél-Wales – a hat szövetségi állam egyike. – Szerk.]. 2018-ban az én versenyzőim kapták Ausztrália első érmét a világbajnokságon.

2011-ben megnyitottam saját torna klubomat is. Magyar férjemmel, aki szintén TF-en végzett, együtt dolgozunk a klubban.

– Saját gyermekeid követik a szülők sportszeretetét?

Két gyermekünk van. A lányunk Petra már volt ausztrál bajnok és versenyzett ausztrál színekben akrobatikus tornában. A kisfiam, Márkó szertornász és NSW állam kerettagja.

– Ők már Ausztráliában születtek. Megtanítottátok őket magyarul?

Természetesen, mindketten tökéletesen beszélnek magyarul.

Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert kívánok a munkádban és gyermekeidnek is!

Volter Etelka

2016. Ceglédi Panoráma