Jézus és Claudia Procula

Claudai Procula a tárgyalás közben, melyen Jézust vádolták férje előtt, üzenetet küldött:  ” Semmi dolgod ne legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta. „
Lám, akkor, amikor senki nem mer szót emelni a perbe fogott Ártatlan mellett, akkor mégis akad valaki. Egy asszony. Pogány. Ott ahol száz hívatlan ügyész vádol, akad egy védőügyvéd. Csak egy nő meri felemelni a hangját az Ártatlan mellett. Szava halk. Sutogva mondják a bírónak. Suttogják, de mondják. Ért valamit? — Jó, hogy üzentél Claudia! Nem tudták oly halkan súgni szavaidat Pilátus fülébe, hogy az ne „hallotta” volna meg, aki tudja mi van az emberben és gondolatainkat is olvassa, ő, aki szerinted is ” igaz ember.” Vigasza voltál. Benned is látta, nem hiába jött a földre és hirdette az irgalom hatalmát. Tanításának hullámai elérték szívedet és szót emeltél az Igazság, a Jóság, az Isten mellett!       Asszonyok, lányok, szóljatok mindig, mikor észreveszitek, hogy a férfiben az erő és az ész hamisan lát, tévesen ítél és kegyetlen. Súgjátok csak, amit szívetek súg nektek. A szív bölcsessége meghaladja az értelem okosságát. Isten számít rátok. Különben is, amikor őt „véditek” magatokat is véditek, hiszen a férfi, aki káromlással, ököllel képes szembe menni Istennel, az titeket sem fog kímélni.
Claudia Procula a történelemben nincs egyedül. Gondoljunk csak Konstantinus császár anyjára, Ilonára… Vagy első királyunk feleségére, Gizellára… És mennyien lehetnek, voltak, és vannak, akiknek arca és neve ismeretlenségben marad. Névtelen anyák, szerető feleségek, nagymamák, szerelmes jegyesek, akik bár súgva, de jóra ösztönzik a szeretett fiút, férfit. Vigaszai vagytok a ma is keresztúton járó Ártatlannak…
Pilátus előtt elítélt Uram, Jézus Krisztus, add hinnem, hogy a Jóért kimondott egyetlen szó sem hiábavaló. Ismerjem fel, mikor kell súgnom vagy kiáltanom, vagy éppen írnom, Uram.