A köszöntőt Varga Zoltán tartotta, aki a Ceglédi Mozaik rendes főszerkesztője, látensen pedig a Kék Újságé is. Azt pletykálják, jelentősen közreműködött abban, hogy a Kék Újságnak – hogy is mondjam finoman – kisebb legyen az „orcája”. Kisebb lett. Érthető is, hiszen az új „főszerkesztő” a polgármester legbizalmasabb köreibe tartozik, csak éppen asztala nincs a polgármester szobájában. Így már be is zárul a kör. Ez a sajtónak a szabadsága.
Értjük persze, hogyne értenénk, a hatalom így van ezzel, nem kedveli a szabad sajtót. Mert a szabad sajtó kérdez, válaszokat vár, s nem nagyon tűri a mellébeszélést. Hozzátenném, egy újság – véleményem szerint – húzhat valamerre, főszerkesztő, tulajdonos kérdése, ám egy polgármester mindenki polgármestere, s ha nem mindenki tapsol ütemesen, azon nem illenék megsértődni.
Azért örültünk, hogy a sajtó „szabad”. Mindenki más, aki nem érzi annak magát, mert mondjuk épp felkopik az álla, az vessen magára. Az ünneplés megvolt. Hogy ki énekli ki kinek a szájából a sajtot (-sajtót), még a jövő zenéje. De mi lesz azokkal, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) énekelni?
Gelencsér
