A csokoládémester azonban – talán a szintén a Stühmernél plakátrajzolóként dolgozó édesapa hatására, – festő szeretett volna lenni. Azóta is fest, mint lapunknak adott nyilatkozatában kifejtette életutja két sínen halad, az egyik a festészet, a másik a cukrászat.
„Ha úgy tekintjük a képzőművészetet, mint mesterséget akkor máris megvan a közös pont a cukrászattal, ami közismerten egy szakma, vagyis tanulható. Meggyőződésem, hogy a képzőművészetben elért sikereknek is csak egy kis része a tehetség, a többi a szorgalom és a kitartó munka. Ebben tehát hasonlít a cukrászat és a festészet. Azonban művészetről akkor beszélhetünk igazán, ha az alkalmazott anyagot a művész lélekké alakítja át. A cukrászatban is alkalmazhatók ugyan a képzőművészetben ismert törvényszerűségek, például ízlés, forma- és arányérzék, színharmónia. Az artisztikának nevezett cukrászművészetnek nevezett terület azonban szerintem azért nem művészet, mert nem alakul lélekké az alkotás, csupán arra alkalmas, hogy szép terméket hozzunk létre.” – fogalmazott az idős mester a művészet és cukrászat kapcsolatáról.
