– Tavaly a IV. Ceglédi Gigasztár Amatőr Tehetségkutató Versenyen első helyezést értél el.
– Ez volt a második alkalom, hogy beneveztem a versenyre, ami igazából nem volt betervezve, csak, mint hallgatóság terveztem részt venni, de ha már ott voltam, kedvet kaptam a zenéléshez. A döntőbe jutásomat követően volt egy gitárestem, ahol a záró számom adta az ötletet, mit is kellene játszanom a döntőn. A közönség reakciója érlelte meg bennem az elhatározást, hogy ezzel a dallal kell a döntőbe mennem, ami ezek szerint jó döntés volt.
-Joe Cocker Unchain my heart című dalának első hangjainak felcsendülésekor már vastapssal kísér a közönség. A dal nagyon jól áll neked és a Gigasztárt is ezzel nyerted meg.
-A számot először Ray Charles verziójában hallottam aztán egy barátom jött hozzám azzal, hogy talált egy számot, ami abszolút jól állna nekem. Ekkor hallottam Joe Cocker-től a dalt. Azonnal elnyerte a tetszésemet, előtte még csak a Beatles dalok feldolgozásait ismertem tőle. Azóta viszont ez az Unchain my heart vált az én kedvencemmé.
-A repertoárodban milyen arányban szerepelnek a külföldi és magyar szerzők dalai, melyiket énekled szívesebben?
-A külföldi számok kapnak nagyobb teret a repertoáromban, de azért szép számmal találhatunk magyar dalokat is. Hogy melyiket éneklem szívesebben? Nem tudnék dönteni.
– Legutóbb a Jazz Caféban hallhattunk téged és Fésűs Ádámot zenélni.
– Ez lényegében egy búcsúest volt a részünkről, hiszen elutazunk április végén huzamosabb időre, Ciprusra. Az este dalai egy kis ízelítőt nyújtottak a ciprusi munkánkból, hiszen zenélni megyünk ki. Ebben a családom is támogat, és ha visszatérek továbbra is a zenéé lesz a főszerep.
