Iskolánkban mindhárom tantárgyát tanította. 1955-ben a IV. a osztályt, 1959-ben a IV. c osztályt vitte érettségire, mint osztályfőnök. Tanítványaival a kapcsolata érettségi után sem szakadt meg. Sokszor keresték fel tanácsért érdi otthonában is. Osztálytalálkozókra mindig hívták, s azokon, ameddig tudott részt is vett. Diákjai szerették és tisztelték. Kiegyensúlyozott, nagy szakmai tudású, jóindulatú, a gyerekek problémáit megértő pedagógus volt. Műveltsége, nyelvtudása, (németül, angolul, franciául és oroszul olvasott és írt) szakmai felkészültsége tekintélyt szerzett tanítványai és a szülők előtt is. Kellemes modora, előzékenysége, tapintatossága miatt a tantestület olyan tagja volt, akire már fiatalon felnéztek kollegái. 1956 őszén, amikor a gimnázium igazgatóját leváltották és a vezetést egy háromtagú tanári bizottságot vette át. Ő volt a tanári bizottság egyik tagja.
1964-ben munkája Érdre szólította, de a ceglédi Kossuth Gimnáziummal mindig tartotta a kapcsolatot. 1998/99es tanévben, amikor az iskola az alapításának 100. évfordulóját ünnepelte, több rendezvényen is részt vett. 1998. október 30-án avattuk az iskola előkertjében azt a kopjafát, amellyel az elhunyt tanárokra és diákokra emlékezünk. Az avatáson Ő is ott volt. Mától ez a kopjafa Dizseri Sándor tanár úrra is emlékeztet. A mellékelt kép akkor készült, mellette két jó kollegája a ma már elhunyt Velkey Imre és Velkey Pál is látható.
Volt iskolájától rendszeresen kapott meghívókat és kiadványokat. Az utóbbiakat nagy becsben tartotta. Külön kezelte ezeket a könyveket, melyeket gyakran forgatott. Biztatta a sorozat szerkesztőjét további kiadványok megjelentetésére.
Dizseri Sándor tanár úr földi maradványait családja, barátai, egykori tanítványai és kollegái kisérték utolsó útjára 2012. április 10-én Érden a Battai úti temetőben. Koporsóját kilenc éve meghalt fia, Tamás mellé helyezték. Nyugodjon békében!