A mostani jegyzékben – a teljesség igénye nélkül (kb. 160 növényféle) – a legismertebb fajokat, a leginkább mérgező 
növényi részeket foglaltuk össze. A képanyag pedig a leghétköznapibb növényeket mutatja be, s kiemelten az aranyeső (parki cserje!), a ricinus (kerti és utcai dísz!), a foltos bürök (gyakori gyom elhagyott telkeken!), és a temetői sövényben szereplő ördögcérna – szemben a goji bogyót adó rokonfajjal, amely viszont fogyasztható is. A Magyar Rádió műsoraiban többször is már figyelmeztetni kellett a hallgatókat, a temetői piros bogyó nem azonos a gojival!
Halálosan mérgező fajok minden része súlyos, többnyire halálos mérgezést okoz, ezek a következők (azonosíthatóság miatt a botanikai nevüket is közöljük): 
aranyeső (Laburnum anagyroides) – különösen a termése – , csattanó maszlag (Datura stramonium), farkas boroszlán (Daphne mezereum), foltos bürök (Conium maculatum) gyöngyvirág (Convallaria majalis), leander (Nerium oleander), méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), ördögcérna (Lycium halimifolium), őszi és homoki kikerics (Colchicum autumnale és C. arenarium), ricinus (Ricinus communis) és piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea).
Nagyon mérgezők a további fajok bizonyos részei: beléndek (Hyoscyamus niger), fekete és leánykökörcsin (Pulsatilla nigricans és P. grandis), kontyvirág (Arum maculatum), közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis), mák (Papaver somniferum), nadragulya (Atropa belladonna), nehézszagú boróka (Juniperus sabina), pirosló hunyor (Helleborus purpurescens), puszpáng (Buxus sempervirens) és tavaszi hérics (Adonis vernalis) minden része, a tiszafa (Taxus baccata) is – a piros maghéjon (arillusz) kívül, a csíkos kecskerágó (Euonymus europeus)-nak különösen a termése, magyal (Ilex aquifolium) bogyói, a keleti életfa (Thuja orientalis) hajtása, toboza; valamint a tőzegrozmaring (Andromeda polifolia) levele és virága.
A hatás gyengébb, bár a mérgezés súlyos is lehet, ezek a mérgező fajok. Számos növénynek minden része mérgező: amerikai alkörmös (Phytolacca americana) – bort is próbáltak színezni vele (!), boglárka-fajok (Ranunculus sp.), fürt
ös gyöngyike (Muscari neglectum), kalapácscserje (Cestrum elegans), keleti szarkaláb (Consolida orientalis), mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris), pajzsika-fajok (Dryopteris sp.), rekettye-fajok (Genista sp.), salamonpecsét (Polygonatum sp.), seprűzanót (Sarothamnus scoparius), szarkaláb (Delphinium cultorum), szellőrózsa (Anemone sp.), virginiai és parasztdohány (Nicotiana tabacum és N. rusticum) és zanót-fajok (Cytisus sp.). A fagyal (Ligustrum vulgare) – bogyó is! – és a fehér akác (Robinia pseudacacia) – magja is! – kérge, míg a borostyán (Hedera helix), borsófa (Caragana arborescens), a csillagfürt-fajok (Lupinus sp.) és a dudafürt (Colutea arborescens) hajtása, levele, termése egyaránt mérgező. A fehér zászpa (Veratrum album) gyöktörzse, a fekete és kesernyés ebszőlőnek (Solanum nigrum és S. 
dulcamara) mind a föld alatti részei, mind a termése, de a bókoló aranyfának (Forsythia x intermedia) csak a magja veszélyforrás. A lilaakác (Wisteria sinensis) és a pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) virágja, magja, gyökere is mérgező; a kutyatej-fajoknak (Euphorbia sp.) a tejnedve, s a tűztövis (Pyracantha cocinea), ükerke (Lonicera xilosteum) és a vörösgyűrűs som (Cornus sanguinea) bogyója nagyon kellemetlen mérgezést okozhat.
Ezen túlmenően félszáz olyan faj is említhető, amelyek enyhe mérgezést idéznek elő, közülük néhány kedves kerti és mezei virágot, gyomot és fás növényt emelünk ki: iszalag-fajok (Clematis sp.), mocsári gólyahír (Caltha palustris), pipacs (Papaver rhoas), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), közönséges boróka (Juniperus communis), begónia-fajok (Begonia sp.), nagy ezerjófű (Dictamnus albus), tavaszi kankalin (Primula veris) gyökere, a
hóvirág (Galanthus nivalis) és a nárcisz-fajok (Narcissus sp.) hagymái, a fürtös bodza (Sambucus racemosa), a hóbogyó (Symphoricarpus albus) és a madárbirs-fajok (Cotoneaster sp.) bogyói, valamint a mahónia (Mahonia aquifolium), az ecetfa (Rhus typhina, a labdarózsa (Viburnum opulus), orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum), a törpemandula (Prunus tenella) és a vadszőlő-fajok (Parthenocyssus sp.) levelei és bogyói ugyancsak egészségügyi kockázatot jelentenek – főleg a kisgyermekeknek.
1.kép Az aranyeső magja nagyon veszélyes
2.kép Foltos bürök termése
3.kép Mérgező, meghonosodott ördögcérna
4.kép A goji bogyó elérő virága – a termése gyógyít
5.kép Szép a ricinus – a magja erősen mérgező
