Ez időben, 1909-ben kötött házasságot Sági Ilonával, erről a Kereszteltek Anyakönyve tudósít: Budapesten, a Józsefvárosi Plébánián jegyezték be az esküvőt, szeptember 18-án. A szépen megindult fővárosi tanári pályát és tudományos munkásságot a világháború négy évre megszakította, ahogy Melich mondta köszöntőjében: „1914-től 1918-ig Méltóságos Uram katonai szolgálatot teljesített, s a bukovinai és egyéb frontokon védte főhadnagyi rangban imádott magyarságát, hazáját.” Pályafutása töretlenül ívelt a megpróbáltatások után is. 1922-től 1928-ig a polgári iskolai tanárképző főiskolán a magyar nyelvtudomány megbízott előadója volt. Józsefvárosi középiskolájától 1926 őszén a Középiskolai Tanárképző Intézethez került, s előbb, mint gyakorló középiskolai tanár, majd (1935-től) címzetes gimnáziumi igazgató, 1939-től címzetes tanügyi főtanácsos, gimnáziumi igazgató teljesített szolgálatot. 1937-től a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben a tanárjelölteknek a leíró magyar nyelvtanból tartott előadásokat, s az Országos Közoktatási Tanácsban a bevezetendő tankönyvek fő bírálója volt. Közben kutatott, publikált, tudományos érdeklődését a magyar szótörténet, a magyar nyelvtanok és szótárak története, nyelvhelyességi, helyesírási kérdések, jeles nyelvtudósok munkásságának feldolgozása vonzották.
A reformkori próbálkozásokat követően a millennium után az MTA Zolnai Gyulát bízta meg a magyar nyelv Nagyszótárának összeállításával. Sági István egyetemista korától részt vett a Nagyszótár gyűjtési munkálataiban, amelyet 1925-43 között ő irányított. Tudományos munkássága elismeréséül az MTA 1938. május 6-án levelező taggá választotta. Egy ceglédi tanyai kisdiákból akadémiai tag lett!
Amikor 60. születésnapján megköszönte munkássága méltatását, azt mondta, hogy már az egyetemen tapasztalt nyelvtudományi viták során „megértettem az igazságért való helytállás kemény parancsát, megértettem, hogy mintegy hitvallóként a tudós kutatónak is erkölcsi kötelessége: vitam impendere vero [az életet az igazságnak szentelni]. Ez a szellemi és erkölcsi példaadás arra késztetett, hogy csekély erőmmel én is a magyar nyelvtudomány szolgálatába álljak.” 3) Ünnepelték őt 1942 decemberében. Hét évvel később, 1949. október 31-én, a volt piarista diákot, tudós nyelvészt, eltávolították az Akadémiáról. „Ebbe egy év múlva belehalt. Kiváló férfiú volt, erről tanúskodott naplója. 1949. szeptember 24-én a napló utolsó mondataként ezt írta: “Sok viharra van még kilátás a közeli jövőben, de remélni kell, hogy vezető tudósaink nem fogják Széchenyi nagy alkotását játékszerül átengedni politikai célú, vagy legalábbis politikai köpenybe burkolózó törtetők kezébe.” 4) 1950. december 12-én hunyt el. Tagságát 1989. május 9-én visszaállították.
Jegyzetek:
(1) Melich János: Sági István hatvanéves. Magyar Nyelv 1943. 1. sz.
(2) Melich u.o. 3) Sági István válasza u.o. 4) Wikipédia
