A foltvarrás történetét talán az őskorig is visszavezethetnénk, de a patchwork, vagyis a foltmozaik varrás világszerte elterjedt műfajának eredete, ahogyan azt az elnevezés is mutatja, az angolszász világba vezethető vissza. Az Amerikába bevándorló angol és ír telepesek a szükségből kovácsoltak erényt, mivel Amerikának kezdetben nem volt önálló textilipara, és a tengerentúlról érkezett textilek olyan nagy kincsnek számítottak, hogy minden egyes darabot megőriztek és felhasználtak. Ez a módszer olyan népszerű lett, hogy egyre több foltvarró közösség alakult, különféle mozgalmakat indítottak el és kialakultak a különböző stílusirányzatok. A XVIII-XIX. század fordulójára a patchwork technikát már művészi szintre emelték. 1988-ban alakult meg a Foltvarró Világszövetség, egy évvel később pedig a Magyar Foltvarró Céh.
Talán nem véletlen, hogy a XX. század végére újra népszerű lett ez a műfaj, hiszen a globalizáció eredményeként napjainkban ugyanazt az áruházban beszerezhető ruhát viselik Európában, Ázsiában, Amerikában vagy akár a legeldugottabb afrikai faluban is. Természetes, hogy ez ellen sokan kívánnak tenni, mivel minden ember lelki szükséglete az, hogy valami ízléses, egyéni alkotást hozzon létre. A Folton-Folt Klub és a Ceglédi Alkotók Egyesületének tagjai évről-évre bemutatják, hogy nem kötelező silány tömegtermékekkel körülvenni magunkat, és nemcsak a drága és divatos műanyag játékokkal varázsolhatjuk el a gyerekeket, hanem igazán személyes, sokszor művészi színvonalú alkotásokkal is gazdagíthatjuk szeretteink, városunk környezetét.
De miért is volt olyan rendkívüli ez a megnyitó? Mert süteményektől roskadozó asztal fogadta a vendégeket, és a megnyitó végén tartott tombolasorsolással az alkotók gondoskodtak arról, hogy mindenki egy kis általuk készített ajándékkal térhessen haza? Vagy azért, mert a klubtagok rendszeresen jótékonykodnak is, hiszen idén a zeneiskola szolfézstermébe készítettek vidám ülőpárnákat, amelyeket Lakos Ágnesnek jelképesen át is adtak? Ezek miatt is, de leginkább azért, mert mindez azt bizonyította, hogy az itt jelenlévő kiállítók valóban mások örömére alkotnak, és legfőbb ihletőjük a szeretet, amiből egy kis darabkát mindenki kaphat, aki megnézi ezt a kiállítást.