A ceglédi férfi kézilabda sport mecénásai

– Honnan ez a sport iránti szeretet és elkötelezettség?
– Én magam futballoztam a 70-es években a Ceglédi Vasutasban, majd a katonaidőm alatt Kecskeméten. A kisebbik fiam Borsos Gergő pedig a ceglédi csapatban kézilabdázott, így van egy kis aktivitásunk a sport irányába. Munkánk során eljutottunk oda, hogy áldozatot is tudtunk vállalni a sportban, először a labdarúgás, majd a kézilabda irányában. Ma már inkább a kézilabdát támogatjuk, bár a labdarúgó sportnak is segítünk. A ceglédi kézilabda csapat támogatása 4 éve kezdődött az akkori vezetés felkérésére. Ez idő alatt a szisztematikus munkának köszönhetően az akkori NB II mezőnyéből mára az NB I küszöbéig értünk. Az NB I–es tagság viszont csak az önkormányzat és újabb vállalkozók támogatásával tud megvalósulni, mert bármennyire is szeretjük ezt a sportot, ekkora áldozatot már nem tudunk vállalni.
– 13 évesen kezdtem kézilabdázni és 17 évesen már tagja voltam a nagyszerű felnőtt ceglédi együttesnek és volt szerencsém átélni az NB I-es rangadók élményeit. – számol be az előzményekről a fiú, Borsos Gergő is. – Magyar Peti barátommal ültünk a kispadon, de azért néha lehetőséget kaptam a mérkőzéseken az akkori mesterektől. Összességében 13 évet kézilabdáztam itt Cegléden, de ezután is figyelemmel kísértem a szerepléseket. Amikor az NBII-ben játszott a csapat, szomorúan tapasztaltam, hogy 50-100 néző lézeng a lelátón és a színvonal sem olyan, amit egy ilyen múltú csapat megérdemelne. Akkor döntöttük el édesapámmal, hogy egy kis anyagi segítséggel és minimális munkával beszállunk a vezetésbe, hogy legalább az NBI/B-be kerülhessen a gárda. „Evés közben jött meg az étvágy”, egyre jobban belefolytunk, édesapámék egyre nagyobb részt vállaltak a támogatásból, én pedig hosszas unszolás után elvállaltam a szakosztály vezetői pozíciót és egyszer csak azon vettük magunkat észre, hogy mi irányítjuk a csapatot.
– Mi az, ami motivál benneteket, hogy ennyi időt, pénzt és energiát fordítsatok a csapatra?
B.I. – Én ugyanúgy átéltem, mint szurkoló és szülő az akkori NBI-es mérkőzéseket. Azoknak a varázsát szeretnénk visszahozni. Hagyománya és tradíciója van a ceglédi kézilabda sportnak. Az aktuális motiváció pedig az, hogy újra el tudjunk indulni a legmagasabb osztályban, hogy elő tudjuk teremteni ennek az összes feltételét. A TAO támogatás segítségével szeretnénk egészen széles alapokra helyezni a férfi kézilabdát. Ma már óvodás korcsoportot is működtetünk. Nagy súlyt fektetünk a saját nevelésű játékosokra, hogy a jövőben is sok ceglédi játékos kerüljön a csapatba.
B.G. – Számomra a legnagyobb öröm, hogy látom a kispadról, hogy ma már 500-600, vagy akár több néző is kilátogat a mérkőzéseinkre
– Mivel lennétek elégedettek egy év múlva?
B.I. – Ha el tudunk indulni az NB I-ben és ott megtartjuk a tagságunkat.
B.G. – Én az előző években is sokkal optimistább voltam, mindig nagyobb célokat tűztem ki. Azt szeretném elérni, hogy egy év múlva nem csak bent maradunk, hanem a kiesési zónától messzebbre jutunk, a 8. helyig….
pézsé