A tudomány tisztessége

Cegléd város Önkormányzata egy hivatalos pályázata keretében, némi anyagi támogatást adott hozzá, no meg kellett hozzá jócskán saját forrás is. Az Akcident Kft.-nél jelent meg a kötet 2009-ben, s nem sokkal utána Heszky László, az MTA rendes tagja mutatta be a Városháza Dísztermében, majd többek írtak róla különböző magyar és angol nyelvű tudományos folyóiratokban. Mindezt azért szükséges felidézni, hogy a mostani diploma- és doktori-kutató közéletünkben, lehessen mutatni egy másféle életút-modellt, ami biztonsággal megvédi az embert a kellemetlenségektől. Az itt vázolt pálya-forma csak „másféle” kellemetlenségektől nem mentes. Pl. tudni kellett kezelni az olyan oldalvágásokat, mint „minek annyira hajtani”, vagy „tudsz már eleget, kell az a másik oklevél is” – a legdurvább változatai: „az értekezés eltűnt a fiókból” (jó, hogy volt elég példány belőle…) s az eszkaláció legvégső formája: „a felső vezetők telefonálgatásai, hogy ennek a fiúnak nem kell annyira kandidátusnak, majd akadémiai doktornak lenni…” Erkölcsös és pártos főnökökben sosem szűkölködő (most sem) hazánkban a végső érv az volt, „hát, növényi szex”? Az tény, hogy sem a témaválasztás, sem a támogatás nem az ideológiai berkekben, marxista esti egyetemeken és párt(oló) taggyűléseken formálódott. Ennyit – sebnyalogás helyett – el kellett mondani ahhoz, hogy ki-ki megértse, miért a távoli szent hegy – a Machu picchu – látható a könyv borítóján. A lépcsőket egyedül, támogatás nélkül, a ritka levegőjű magaslat felé haladva kellett legyőzni, miközben károgó varjak, olykor hollók is veszélyeztették az ember látását, hallását.
Tehát mindent lezárva, nem igaz az, hisz’ legalább a középkor óta nem lenne tudott, hogy az egyéni teljesítménynek (legyen diplomamunka, doktori stb.) döntően saját munkán kell alapulnia – bár ezt sok mindenki nem akarja tudni… Sem egy hónap alatt beadva doktorit, sem rokonok tollából nem volt sosem lehetséges egyetemi, akadémiai követelményeket teljesíteni – becsületesen és legálisan; kéretik tudni, hogy ez még olyan ismeretlen tudósnak, mint Einsteinnek sem sikerült…
Ha valakiknek az mégis sikerül, anatómiai okokkal magyarázható: gyorsmozgású nyelve, extra méretű könyöke, vagy az igazság mániákus elkerülésének képessége kell hozzá. Vannak ilyen esetek. És hogy kikre is gondolhatnék, már felesleges a neveket sorolni. Jó dolog ezért pereoikosznak=kívülállónak lenni (egy időben ceglédi lapban sorozatban írtam ilyen felcímmel glosszákat), mert akkor nincs miért szégyenkezni, nincs miért magyarázkodni, csak akkor a „szent helyre” jutni sokkal nehezebb és sokkal fáradságosabb a menetelés…
Nem értem – és nem is akarom érteni az ezotériát, de ha kézbe veszem egy nehéz döntések előtt a Lépcsőfokok-at, a hely látványa, varázsa feltölt. Hát ez volt az az eszköz, hogy társadalmi mankókra, alantas támogatókra ne kelljen építeni, majd meg rettegni attól, mikor omlik össze a kártyavár. – Valójában ennek az írásnak a gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor – ostoba poénként, egy nagyon-magyar hazafi, aki nagyon-ceglédi is egyben, minap azt a poént sütötte el (teheti, mert hatalmon van, 5/3-os többséggel), hogy rendben vannak-e a diplomáid? Vannak ízléses viccek, de ez olyan volt, mint a rossz kabarészám, mely csak durva szavak füzéréből áll. Aki erősnek hiszi magát – most – annak is meg kell tanulni viselkedni, a szakadt babaruha, a nehéz gyermekkor stb. nem ad felmentést…
Mialatt a faragatlan közjáték tovább tart és gyűrűzik a Kárpát-medencében, megint elébe kívánok menni a „folytatásnak”. A kérdéses összefoglaló kötet megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtárban, az MTA Központi Könyvtárában, s még az 5 legrégebbi egyetemünk könyvtárában, a Városi Könyvtárban – és természetesen eredeti gépiratában a szerzőnél. Azt az elvet követte a szerző, hogy mivel 2-5 gépiratban készültek ezek a munkák, és szinte elérhetetlenek, elolvashatatlanok, mert az is lehetne, hogy az etalonja külföldön lapul, vagy azok a „gaz ellenségeink” bezúzták vagy netán ellopták – manipulációs céllal, hozzáférhetővé kell tenni. Igaz, rész életműnek számító kutatásom (növényi szex) politikailag nem érdekes téma, s talán kellőképp nem is indítja el az irigyek fantáziáját sem. De minden lehetséges, s a Machu picchun még mindig vannak további lépcsőfokok, szerencsére azért elég sokan szurkolnak is, és ez erőt és oxigént ad…