Folytassuk…?!

Magasan művelt és mélyen gondolkodó Barátommal a laskafesztiválon együtt ittunk hűs szódát és habos sört. Kérdezte: “Mondd, miért csak az öreg emberek foglalkoznak a halállal, esetleg egy azt követő élettel?” Válaszom: “Az idős ember már megette kenyere javát, kezdi mérlegre tenni életét. Érdemes volt? Miért? És utána? Vajon nem a bibliai bölcsnek van igaza, aki tanítja: “minden hiábavaló!”
Hová tegyük az élet értelmét? A megélt 70-80 évbe? Az értékekbe, amelyeket létrehoztunk? A világmindenség legbecsapottabb és legszerencsétlenebb élőlényei vagyunk, ha a halállal vége mindennek. Mit ér szembe nézni a halállal – elkerülhetetlen – ha mögötte a semmi vár? Ős, természetünkben kitéphetetlen ösztönnel érezzük, változatlan énünk a halálban nem szűnik meg, csupán átváltozik. (Hernyóból lepke válik, makkból hatalmas tölgy növekszik.) Az embrió kiszakadva tehetetlenül az anyaméhből, óh milyen csodálatos mindenség vár rá és  3, 10,70 év alatt mekkorát változik változhatatlan éntudata mellett?!
A halhatatlanság nem a halállal kezdődik, fogantatásunk pillanatától életünk megkezdett örök élet. A halál és halhatatlanság nem az öreg emberek kérdése, hanem az Emberé!
Ha természetes és ésszerű kutatni a tapasztalható anyagvilágot, a láthatót, miért ne lenne értelmes emberi tett kutatni a láthatatlan részét a mindenségnek. És ha őszinték vagyunk, mindkét oldalon az ember tapogat, keres, sejt. Ám soha nincs magára maradva… Jelentős tudósai az emberiségnek vagy hisznek Istenben, vagy istenséget sejtenek a megismert világban. Nem érdekes, hogy az évtizedeken át keresett, megoldásokat ígérő “részecskéjét” az anyagnak évtizedekkel már előbb isteninek nevezték?….
Folytassuk? – E magazin két hetente gazdag, változatos  tartalommal érkezik hozzánk. Vajon nem gazdagabb azáltal, hogy oldalai között megjelenik egy-egy cikk a bölcselet, a hittudomány, prózába rejtett költészet nyelvén?
Valaki azt mondta: “Tudod, amikor új városba érkezem, a hasznos és szép épületek fölé mindenütt torony emelkedik. Láthatatlanra jelez. Magazinunkban a filozófiát, teológiát érintő cikkek a Láthatatlanra hívják fel figyelmünk.” – Másvalaki arról beszélt, hogy halálon túli élettel alig foglalkoznak. Pedig nem mindegy, mit gondolunk sorsunkról, hiszen, ha valóban halhatatlanok vagyunk, akkor az odatúli világra készülni kell, hiszen elvárásai lehetnek. – Volt, aki azért “dicsért”, mert nem akarom másokra erőltetni gondolataimat, hitemet. Látni késztetem csupán olvasóimat egy magamfajta szempontból.
A hűs szóda és habos sör mellett Barátom búcsúkézfogás közben mosolyogva mondta: “Tudod, hogy mi más világnézeten vagyunk?” “Tudom, de engem ez nem zavar. Világnézetem keresztény hit hatja át, a Te világnézeted tudományos hipotézisekre épül. Ám vajon lényegében az nem hit?” – Jókedvűen ültünk kocsijába és a rekkenő hőségben hazahozott.
Még egyszer megkérdezem: folytassuk? – A Magyar Távirati Iroda 20l2. júniusi hírei közül több hírügynökség kiemelten közölte a következő tényt: Az Oregon Egyetem (U.S.A) kutatást végzett 69 ország 26 évnyi bűnözési és vallási adatait elemezve. Megállapították, hogy azokban az országokban, ahol a vallás a bűn büntetését hangsúlyozta és “pokollal” fenyegetett, ritkább a bűnözés, mint azokban, ahol a vallás a jó jutalmazására, az öröklét boldogságának lehetőségére fektetett hangsúlyt. –  Részemre meglepőbb hír, hogy a Harward Egyetem 2003-s felmérése azt mutatta ki, hogy a pokolba erősebben hívő országokban magasabb a hazai össztermék.
Úgy vélem, ha a két neves egyetem érdemesnek látta foglalkozni a halálon túli élet hatásáról napjainkra, akkor dicséret illeti e magazint, amely ilyen mélyen emberi, ezért mindig aktuális témának ad teret. És ha folytatjuk, elsősorban annak tanítása alapján végezzük “kutató” munkánkat, aki ezt mondotta: “Aki bennem hisz, ha meghalt is, élni fog.” És ha Jézus tanítását el tudjuk fogadni, akkor a félelem és szorongás nyugalomba oldódik és a Zsoltárossal mondhatjuk:  “Járjak bár a halál árnyékában, / nem félek semmi bajtól, / mert te velem vagy. / Vessződ és pásztorbotod  / megvigasztalnak engem.”