Ungvári Attila: jelen voltam Londonban testvérem olimpiai döntőjén!
– Hogyan élted meg Miklós bátyád olimpiai sikerét?
– Az előzmények után lázas izgalommal. Vártam Miklóstól az érmet, legyen az bármilyen színű. Ő négy éve Pekingben volt a csúcsformában, akkor akár olimpiai bajnok is lehetett volna. Beigazolódott ezúttal is, kevés, ha valaki jó – szerencse is kell a sikerhez. Londonban Mikinek most minden összejött. Ez a harmadik olimpiája volt, megérdemelte az ezüstérmet.
– A tatami széléről sokszor másként látjuk és ítéljük meg a történteket. A döntő után Miki is mintha csalódott lett volna…
– Ott voltam a csarnok nézőterén. Abban a pillanatban másképpen fogja fel a sportoló a történteket. Néhány napnak el kellett telnie, hogy helyén kezelje a dolgokat. Ez megtörtént ebben az esetben is. Testvérem realista, elégedett és boldog az ezüstéremmel a nyakában.
– Úgy tűnik a sors előbb-utóbb igazságot szolgáltat a vélt, vagy valós igazságtalanságokkal szemben…A kitűzött célok reális körülmények között megvalósulhatnak…
– Így igaz. Érvényes ez a Londoni Olimpia esetében is, ahol a magyar csapatban is többen voltak, akiknek ez az olimpiai siker adott választ, korábbi csalódásaikra (Berki K., Risztov É., Módos P., vagy éppen a Bátyám). Miklós másképpen ment ki erre a versenyre. Kevésbé izgult, lekerült a válláról a túlzott elvárás terhe. 2002 óta a világ élvonalában van, átélt három generációt a tatamin, azonos súlycsoportban – ez nagy szó.
– Mit hozhat a jövő, lesz-e Rióban olimpia négy év múlva a két Ungvári testvér részvételével?
– Testvéremben még benne van négy év kitartása és fizikai alapjai is kifogástalanok. Persze ezt ő dönti majd el. 2016-ban a fogyasztás keserves kínjaitól mentesülve, fentebb egy súlycsoporttal, a 73 kg-osok között lehet esélye. Jövőre Budapesten rendezik a világbajnokságot, azon mindenképpen indulni szeretnénk mindketten.
– És mi lesz veled, akinek minden esélyed megvan a „trónra” kerülésre és éppen a 73 kg-ban?
– A kérdés jogos, szerencsére még nem aktuális. Fiatal vagyok és az engem ért csalódások ellenére az előre vezető utat választottam. Négy év nagy idő, sok minden történhet ezalatt…A körülményeink alakulása átírhatja a forgatókönyvet, de én a judóra alapozom az életemet. Abban csak reménykedem, hogy meglesz életünk egyik nagy álma, mindketten szerepelhetünk ugyanazon az olimpián.
– Miklós olimpiai ezüstérme mennyire ambicionálja?
– Eddig is a példaképem volt, az is marad. A sportpályafutása és londoni sikere pedig megerősít abban, hogy az ő útját járjam. Érzek magamban annyi erőt és tehetséget, hogy elérjem a céljaimat. A judo iránti alázat változatlan bennem és éltetőek a motivációk.
– Most jó ceglédinek lenni, büszkék vagyunk városunk szülötteire. Neked mit jelenthet ez a jövőre nézve?
– Sokat kaptam eddig is Ceglédtől. A közelmúlt nehéz napjaira különösen érvényes ez. Adni szeretnék ezért vissza, továbbra is ceglédiként.
Lőrincz Viktor: testvérem a példaképem!
– Jelen voltál Tamás bátyád londoni versenyén, miként ítéled meg az olimpiai döntőn látottakat, néhány hét elmúltával?
– A 66 kg-os súlycsoport minden „rezdülését” nyomon követtem. Tamás élete legjobb formájában versenyzett, iskolát mutatott be a kötöttfogású birkózás klasszikus szépségeiből. Ilyen formában még nem láttam őt birkózni. Megerősített abban, hogy az ő útját járjam.
– Pedig a sorsolása nem éppen volt szerencsésnek mondható, mégis diadalmenet volt a döntőig vezető útja…
– Tamás nagyokat vert meg látványos birkózással, a döntőben is megvolt az esélye a győzelemre, én is úgy számítottam. Az olimpiai döntő azonban olimpiai döntő, aki odakerül, az megérdemli az esélyt a végső sikerre. A koreai felkészült „Tamásból”, de apró, kívülről nem érzékelhető pillanatok eldönthetik a mérkőzést. Anélkül, hogy hivatkoznék a bíróra, a koreainak többet megengedett, mint Tamásnak.
– Milyen érzés volt az olimpián ott ülni a nézőtéren, a versenyek hangulata az atmoszféra, ami körülvett titeket?
– Meglepetést jelentett Tamásnak, hogy szüleimmel és húgommal ott ültünk a birkózó csarnokban és végig szurkoltuk a meccseit. Remek volt a hangulat és meglepően sokan szurkoltak Tamásnak, magyarok és nem magyarok. Meglepett, hogy sok ismeretlennel találkoztam, akik szinte jobban ismerték Tamás birkózó múltját, mint én… Hatalmas élmény volt, felfokozott izgalmakkal. Persze megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne lent lenni a szőnyegen.
– Mi hozhat a jövő? Négy év múlva lesz a soros olimpia. Brazíliában remélhetőleg bátyáddal együtt küzdhettek a magyar sikerekért. Mit vársz magadtól, mit Tamástól?
– Nincs sok idő gondolkodni, kezdődik a felkészülés a soros feladatokra. Természetes, hogy a nagy cél a riói olimpiai szereplés megcélzása. Tamásnak nyerni kellene, de én sem megyek feltett kezekkel, ha kijutok. Tamás marad a 66 kg-ban, neki találták ki, én a 84 kg-ban versenyzek. Ilyen szemmel néztem az olimpiai mezőnyt is. Sokat jelentett nekem a sikeres múlt évi Európa-bajnokságon elért bronzérmes helyezésem, de legfőképpen testvérem remek olimpiai szereplése.
– Az év hátralévő időszakában milyen versenyek várnak még rátok?
– A német Bundesligában szerepelünk mindketten, más-más csapatban. Ez három hónapos intervallum és ideiglenes szerződéssel működik. Ezen felül még egy csapatbajnoki megmérettetésünk lesz a hazai másod-, illetetve remélhetőleg első osztályban a Restart CVSE által. A felnőtt egyéni országos bajnokság zárja az őszi versenyszezont, ami tehát elég mozgalmasnak ígérkezik.
– Lőrincz Tamásnak szimpatikus a kötődése Ceglédhez és anyaegyesületéhez a CVSE-hez. Te hogyan látod változó világunkban ezt a kérdést, ami igazat megvallva eléggé összetett problemát jelent egy-egy esetben az élsportban…?
– Itt születtünk, ebben a városban kezdtünk el birkózni, innen lettünk válogatott sportolónk, ide köt a családunk gondos szeretette és jósága. Szakmai felkészülésünkben ez nem jelent hátrányt. Eldöntött tény az én szempontomból is, hogy maradunk és igyekezünk sok örömet szerezni a ceglédi embereknek.
Köszönjük a két fiatal sportolónak a beszélgetést, amit elfoglaltságaik miatt más-más időpontban realizáltunk. Úgy tűnik, hogy Cegléd sportjának reménységei idejekorán bejelentkeznek a Rio de Janeirói Nyári Olimpia esélyesei közé. Óvjuk, vigyázzunk értékeinkre.
