Barnabás meséi

– Barnabás Meséi könyvsorozatod főhőse Barnabás, a vidám, kedves, ugyanakkor rosszcsont medvebocs. Hogy született a történet?
– Barnabás mackóm egy kis íróasztali fiókban aludta téli álmát sok–sok évig, míg egy alapos rendrakásnál előbukkant több pici plüssállat közül. Apró, vidám kis alakja először arra ösztönzött, hogy a közelgő karácsony kapcsán lefotózzam, és vidám karácsonyi képeslapot készítsek a segítségével. Családi és baráti körben óriási sikere lett, így különböző díszletek segítségével egyszerűbb, majd egyre bonyolultabb jeleneteket rendeztem be mackómnak. Lefotóztam, és ahogy néztem a képeket, egyszeriben a mackóm életre kelt. Először rövidebb, majd hosszabb történetek születtek meg a fejemben Barnabás mackóról, majd az első hosszabb, egy könyvnyi történet vázlata is elkészült. Sok hónap munkája után így lett meg „A karácsonyi varázsgömb” című első Barnabás mackós történet négy évvel ezelőtt.
– A történetek mennyire a fantázia szülöttei, s mennyire merítesz saját környezetedből?
– Mackóm vidám, kedves medvebocs, aki családban él. Mackómama és Mackópapa mellett öccse, Berni és ikerhúgai, Mimi és Lili laknak kedves medveházukban. Minden egyes mesekönyv egy-egy önálló történetet mesél el a szereplő, Barnabás szemszögéből. A kalandok néha valósak, néha a gyermeki fantázia “gyönyörűségére” jöttek létre. A mesék írásánál legfontosabb szempontom,  a szeretetteljesen, családias légkör megteremtése volt. Egy családban mindig történik valami. Az a fontos, hogy a nap végére a kalandok szerencsésen befejeződjenek, a kisebb-nagyobb veszekedések elcsituljanak és mindig békésen térjen nyugovóra a medvecsalád.
Egy kisgyermek az emberi történeteket, még ha az egy mackócsaláddal is történik, úgy éli meg, mintha egy kicsit vele is történne. A napi csínytevések, a szülinapvárás, első óvodai nap mind-mind olyan esemény, mely a gyerekek életében is jelen van. Éppen ezért egy ilyen vidáman, békésen éldegélő medvecsalád nagyon a gyerekek szívéhez nő.
– Olvastam, hogy a természet szerelmese vagy. A túrák során összegyűjtött élményeidből és varázslatos fényképeidből születettek meg az egyéni hangvételű ismeretterjesztő köteteid.
– Évek óta járom és fotózom a természetet. Magaslesen hallgatózom, hátha rezdül az avar és a közelben megpillanthatok egy őzikét, szarvast. Erdei tisztásokon, szántóföldek mentén, vízparton kirándulok, és sokszor egészen közelről találkozom mezei nyúllal, mókussal. És rengeteget mesélek gyerekeknek az élményeimről, a balatoni nádast rejtő vízipocokról, a kukoricás mellett kergetődző kis rókákról. Szerettem volna a sok összegyűjtött élményt könyv formájában is megosztani. Remélem, történeteimen keresztül kedvet kapnak a természetjáráshoz, és annyira megszeretik a minket körülvevő élővilágot, hogy nem csak gyönyörködnek szépségeiben, hanem vigyáznak is rá.
– Így született meg az Ó, azok a csodálatos állatok! könyvsorozatod első kötete 2009-ben.
– A legelső állatos könyvem a „Madarak énekei” lett. A madarakat szeretem talán a legjobban fotózni. Széncinke, varjú, harkály és a többiek köszöntenek ránk a színes oldalakról, hogy vidám kis meséjükkel lekössék a fiatal olvasó vagy hallgató közönséget. A madarak az évszakok változásának szimbólumai. A gólya, a fecskék Afrikából érkezve köszöntik a tavaszt. Nyáron a felcseperedett fiókák csiripelésétől zengenek az erdők. Ősszel csapatosan indulnak délre a nyári vendégek. Télen pedig a madáretetők zajos élete töri meg a dermedt táj csendjét. Mindig velünk vannak. Annyira megszokták az ember közelségét, hogy csak egy kicsit kell figyelnünk, és lakhelyünkön, kiránduláskor, nyaraláskor biztosan felfedezünk ismertebb és ismeretlenebb fajokat. Abban reménykedem, rövid kis történeteim közelebb hozzák a madárvilágot kicsikhez és nagyokhoz
– Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz, fotózol, szerkesztesz?
– Munkám igen jelentős részét teszik ki a rendhagyó író–olvasó találkozók, ahol legszebb fotóimat vetítem le, és ezek kapcsán mesélem történeteimet a gyerekeknek. Minden egyes előadás egy külön kihívás számomra. A rutin nagyon sokat jelent, de a lámpaláz így sem marad el soha. Van, hogy 80 gyereknek mesélek, vetítek egyszerre, ami óriási felelősség. Én nem csak felolvasok nekik, hanem kérdezgetem is őket. Kíváncsi vagyok etetik–e a madarakat, és ha már etetik, meg is figyelik-e őket. Szeretném, ha a meglévő tudásukat rendszereznék, és minél több alkalommal hasznosítanák. Igyekszem jó előadásokat tartani, ami leköti a gyerekeket, de azért ez nem mindig elég. Folyamatosan tartom a szemkontaktust, figyelem, mikor fáradnak el. Ilyenkor új képet mutatok be, vagy madárhangot játszom be nekik. Minden előadásnak egyedi dinamikája van, ahol mindig más és más pedagógiai módszert „vetek” be. Igyekszem az izgő–mozgókat kérdezgetni, bekapcsolni az előadásba. Ez legtöbbször működik. És mindezek mellett talán azt is érzik, mennyire szeretem a munkámat, a lelkesedés legtöbbször rájuk is átragad.
– Ilyen könyvvel ajándékozod meg a közeljövőben az olvasókat?
– Jelenleg két mesekönyvön dolgozom. A Barnabás Meséi sorozatban a Mackókarneválon, az Ó, azok a csodálatos állatok sorozaton belül pedig az Állatkölykök című köteten. Emellett csodálatos karácsonyi receptekkel bővítve újra kiadásra kerül a Karácsonyi varázsgömb.