– Az évek alatt milyen változásokon ment keresztül az ünnep?
– Két éven keresztül a díszpolgári címek átadásával, a beszédre való megemlékezéssel ki is merült az ünnepség. Az igazi változás 1998-ban következett be, a beszéd 150. évfordulóján. Ekkor 4 napossá tették az ünnepségsorozatot és bevezették a hagyományőrző felvonulást is, bár akkor azon még csak fúvószenekarok és borlovagrendek vettek részt. Kirakodóvásárt szerveztek a Szabadság térre és a pénteki napon Kossuth Kupa elnevezéssel egész napos sportversenyeket rendeztek az iskolásoknak. A Városvédő- és Szépítő Egyesület felavatta az első emléktáblát a Városháza díszudvarában lévő Pantheonban. Már ekkor probléma volt, hogy a ceglédiek jobban szerették kritizálni, mint konstruktívan segíteni a szervezést. Az erre a napra felbolydult városka képe sokaknak csípte a szemét, mint ahogyan ma is. 1999-től aztán a hagyományosan 2 napossá váló rendezvény, 2002-re három napossá nőtte ki magát, hiszen akkor volt Kossuth születésének 200. évfordulója. A Turini százas küldöttség útjának 125. évfordulója tiszteletére oszlopot avattak a Szabadság téren a Református Templomkertben.
2007-ben már én is részt vettem szervezésben. A kirakodó vásár szervezését Zátonyi István kollegámmal átvettük a Művelődési központtól, a szombati hagyományőrző felvonulásba meghívtuk a borrend mellé a környék ’48-as hagyományőrzőit, honvédeket, tüzéreket, a néptáncosokat, a ceglédi cserkészeket és állandó programként meghívtunk egy-egy nagyhírű fúvószenekart is a ceglédi mellé. Emellett az Ujházi György által szervezett Szent Hubertusz Napot a Kossuth napok szerves részévé emeltük és a két helyszín közé városnéző kisvonatot állítottunk be. 2008-ban a beszéd 160 évfordulóján az önkormányzat felújította a Kossuth szobrot, meghívtuk Monok polgármesterét, először sütöttünk nyílt színen ökröt és minden estére olyan zenekarokat hoztunk el, amelyek már 15-20 éve nem jöttek el Ceglédre. Ebben az évben kezdtük el újra koszorúzni az elhunyt polgármesterek és díszpolgárok sírjait is. 2009-ben felelevenítettük a Kossuth kupák hangulatát Kossuth napi sporttoborzó néven. A nagy sikerű programon több száz diák vett részt, de sajnos, ez az eseményt ma már nem szervezzük meg.
– Folyamatosan többes számban beszélsz, egyszóval csapatjátékos vagy.
– Igen, a rendezvényt közvetlenül hárman, illetve négyen hozzuk össze, évről-évre. Azt hiszem, a kollegáim megérdemlik, hogy név szerint megemlítsem őket: Zátonyi István, közterület-felügyelet vezető, aki a kirakodó vásárért, a vásárosok, kereskedők, kézművesek szervezéséért felel, Somkutas Imre, védelmi előadó, aki a biztosításért, biztonságért felel, ő tartja a kapcsolatot az egyenruhás szervekkel, Fehér Nikoletta, közvetlen munkatársam pedig hívja meg, szervezi le és itt létük alatt mindenféle földi jóval ellátja a közel 100 fős testvérvárosi delegációt. Annak ellenére, hogy mindannyian maximalisták vagyunk, mindig csúszik hiba a gépezetbe, amikor például 2008-ban a mühldorfi delegáció vadász tagjai a szombati felvonuláshoz késve csatlakoztak és nem akkor sütötték el ünnepélyesen a fegyverüket, mint ahogy az a tervben volt, a késve leadott sorozat miatt az erre nem felkészített lovak kis híján belerohantak a tömegbe és csak a huszárok józanságán múlott, hogy nem lett komoly baleset. Ráadásul előtte 160 galambot engedtünk fel a Szabadság térről, akik már a levegőben lévén nem tudták mire vélni a hirtelen jött fegyverropogást és mindannyian jól tudjuk, hogy ijedtségükben miket szoktak szegény madarak eregetni a levegőben. A Tisztelt delegáció ezen a délután roppant szerencsésnek érezhette magát…
– Miért a hagyományőrzés irányába mutat az idei program, mi az oka a változtatásnak?
Idén megpróbálkozunk azzal, hogy népiesebb jelleget öltsön a rendezvény, igyekszünk több erdélyi és helyi kézművest bevonni. Az eddigiekhez képest egyedülálló módon mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást szervezünk a Városháza udvarára, hogy a kilátogatók megismerjék a kistérség színes kínálatát a pezsgőtől a mézeskalácsig. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a hagyományok ápolásának előtérbe tolásával nagy változást okoztunk, hiszen ez a rendezvény mindig is különbözött a laskafesztivál hangulatától. Többek között a szombati felvonulás miatt, amit most még tovább erősítünk.
– Neked, mint rendezvényszervezőnek mi jelentette a legnagyobb kihívást az idei rendezvény szervezésében?
A programsorozat megszervezése mellett a közel 200 főnyi hagyományőrző sereg mozgatása a legnagyobb feladatunk, hiszen most új helyszínen, a Rákóczi úton vonul végig a tömeg. Újra kellett gondolnunk a lezárásokat, újraszámolni a menet gyalogidejét, a megállások hosszát. De persze ez nem panasz, hiszen nekünk a munka az életünk, közvetlen munkatársaim már a szemem állásából tudják, mire gondolok, mit szeretnék. Idén 60 erdélyi honfitársunkat honosítjuk Dr. Lázár János jelenlétében és ez is adott munkát bőven. Minden évben kellemes éjjeli ébrenlétek alkalmával szoktam „megszülni” a színpad helyét, a felvonulást, a fellépők sorát és másnap, a szintén ilyenkor nem alvó Zátonyi kollegámmal rakjuk össze a rendezvényt. Egy szó, mint száz úgy tekintünk a munkánkra, mint gyermekünkre vagy szerelmünkre, óvjuk, védjük, ápoljuk és egy se veled, se nélküled kapcsolatban élünk vele.
Névjegy
„33 évvel ezelőtt születtem Cegléden, édesanyám albertirsai, édesapám kolozsvári származású. Elnyomott népek kitartó és harcias vére rakott össze engem is, amely a munkámon is ki-ki üt.” – vallja önmagáról László Ditta. A Táncsicsban végzett, majd a Kossuth Gimnázium következett. „Még az általános iskolában határoztam el egy roppant érdekfeszítő történelem óra után, hogy tanár leszek, Hornyák Jutka, fiatal, pályakezdő tanárként tette rám ezt a mély benyomást.” A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karán történelem-kommunikáció-politikaelmélet szakán diplomázott 2004-ben. Az Unesco budapesti irodájából, ahol programszervezőként dolgozott tért vissza Ceglédre 2007-ben.
