Az egészséges mozgásfejlődés szakaszai

Az életkor szerint elvárt mozgások (Zárójelben a kóros fejlődés jelei):
0-2.hó: Hason fekve fejét rövid ideig emeli, megtartja, oldalra fordítva leteszi. (Folyik a nyála, nem vagy csak erőtlenül szopik. Tartási vagy mozgási aszimmetria)
2-3. hó: Hason fekve fejét stabilan tartja, testtartásával segít, amikor felemelik. (Hason fekve fejét nem emeli, vagy ellenkezőleg: törzsével sokat homorít.)
4-5. hó: Kézbe véve fejét egyenesen tartja. Hátáról oldalra fordul, hason fekve alkarján támaszkodik, tárgyakért nyúl. (Oldalára nem fordul, kezét ökölben tartja, nem szeret hason feküdni.)
5-6. hó: Hason fekve  tenyerére támaszkodva mellkasát felemeli, hátról hasra fordul. Kis tárgyakat felemel. (Hason fekve kezére nem támaszkodik, fejét nem forgatja, tárgyakért nem nyúl.)
6-7. hó: Hátról hasra fordul és vissza, kúszás indul. Egyik kezéből a tárgyat a másikba átteszi. (Nem fordul, hiányzik a két kéz összehangolt mozgása.)
7-8. hó: Négykézlábra áll, ebben a helyzetben hintázik. Kúszva a lakásban hosszabb távot megtesz. (Kúszás közben valamelyik végtagját nem használja, elmarad a helyváltoztatás, nem próbál négykézlábra állni.)
9. hó: Négykézláb mászik. Hüvelyk-, és mutatóujjával apró dolgokat felemel. (Nem mászik, vagy popsiján ülve közlekedik.)
10-11. hó: Négykézlábról kiül kapaszkodva feláll, le tud ülni, tárgyakat egymásba tesz. (Nem tud megülni, nem próbál felállni.)       
12-13. hó: Önállóan áll, oldalra lépeget, leejtett játékért lehajol és felveszi, közben kapaszkodik. (Lábujjain pipiskedve áll ill. lépeget.)
14-15. hó: Kapaszkodás nélkül áll, esetleg leguggol, tornyot épít.
16-18. hó: Legkésőbb ebben az időben elindul, guggolva játszik. Széles alapú járás.
18-24. hó: Fel-le mászik magasabb tárgyakra, lépcsőn kapaszkodva közlekedik, kialakul a biztos járás.
A mászás fontosságára külön ki kell térni. Ez az ember ősi mozgásformája. A mászás közben erősödik meg a két agyfélteke közötti kapcsolat, ”járódnak be az idegpályák”, fejlődik a baba koordinációja és egyensúlya.  A mászás egy magasan szervezett mozgás-magatartásforma: a fej a törzs és a négy végtag térben és időben összerendezett egysége. Nagyon fontos, hogy a 4-6 hónapos korban begyakorolt tenyértámasz a mászás során rögzül. A gyermek megtanulja, hogy a keze mindig előbb legyen, mint a feje. Ez a támaszkodás hozzátartozik az ülés, térdelés, guggolás stabilitásának megtartásához, valamint megjelenik le-, és eleséskor, mint védekező mechanizmus. 
Természetesen az a legjobb, ha az egészségesen fejlődő gyerek mindent magától tanul meg, és megfelelő ideig gyakorolja. Ilyen esetben a mozgásokat nem szabad erőltetni. Azonban, ha valamelyik mozgásforma kimarad, vagy nem indul időben, ne gondoljuk azt, hogy majd kinövi! Ilyenkor érdemes segítséget kérni. Minél hamarabb felfedeznek és kezelnek egy (esetleg akkor még csak kisebb) rendellenességet, annál nagyobb eséllyel és hatékonysággal gyógyítható. Dévény Anna dolgozta ki azt a módszert, ami csecsemő és kisgyermek korban képes az izomtónus eloszlási zavarok gyógyítására és a mozgásfejlődés beindítására.
Eddig a mozgásfejlődés idegrendszeri összefüggéseiről volt szó, nem elhanyagolható azonban a fizikális, testi jelentősége sem. A mozgás következtében alakulnak ki a gerinc élettani görbületei, erősödnek meg izmaink, hogy képesek legyenek megtartani testünket és további helyes irányú mozgásokat végezni.
Egyenes gerinccel születünk. A hason fekve fejemeléstől alakul ki a nyaki homorulat. A nyakizmok és a hátizmok megerősödéséhez szükség van még a kúszásra, mászásra is. Az üléstől a háti domborulat, az állástól pedig az ágyéki homorulat alakul ki.  Annak a gyereknek akit idő előtt felültetnek, nem erősödnek meg a hátizmai, az a gerincét nem tudja megtartani, a fiziológiás görbületek nem, vagy fordítva alakulnak ki. Ez később a pubertáskori gerincferdülés alapja lehet, de a felnőttkori gerincpanaszok hátterében is állhat.
Magyar Judit DSGM szakgyógytornász