– Ki a példaképed?
– A leginkább követendő példakép számomra a nemrég elhunyt francia illusztrátor és képregényrajzoló mester, Jean Giraud, azaz Moebius. Guy Davis és Yoshitaka Amano is nagyon inspirálóan hat rám.
– A megnyitón elhangzott, hogy gimiben általában a saját utadat jártad a kötelező feladatok helyett, ez még mindig így van?
– Ezt inkább lustaságnak vagy nemtörődömségnek nevezném, semmint tudatos döntésnek. Mára azért képessé váltam kötelező feladatok megoldására is. Az animátor munkájában sokszor vannak unalmas és monoton részek, sajnos már nem csinálhatom mindig azt, amihez épp kedvem van. Ellenben a cél százszorosan megéri az áldozatot.
– Mi volt az eddigi legjobb élményed, amikor elismerték a munkádat?
– 2008-ban a gimiben végzősként Mészáros Péter cannes-i aranypálmával díjazott filmjéről, az Eső utánról beszélgettünk médiaismeret órán. A véletlen úgy hozta, hogy a következő évben már ezzel az emberrel dolgozhattam, mint storyboard-rajzoló. Az hogy ő végül elégedett volt a munkámmal sokat számított.
– Hogyan látod a szakmát, felfelé ível a magyar animációgyártás íve?
– Pályakezdőként szerény rálátással rendelkezem a szakmára, annyi viszont kiderült, hogy nem rózsás a helyzetünk. Jó hazai alkotóink vannak, a fiatal mezőny nagyon erős, de az én generációm már egy olyan rendszerben született, amiben ez a műfaj nem kap állami támogatást. A magyar animáció virágzását csak az aranykorból visszamaradt rajzfilmekből ismerjük. A legtöbben kölföldre vágyódunk, nem érezzük azt, hogy mi leszünk, akik megváltják a hazai szcénát, holott a potenciál bennünk van.
– Mi az a tulajdonság, amivel egy szakmabelinek mindenképpen rendelkeznie kell, hogy megállja a helyét?
– Időről időre el kell hitetnünk magunkkal, hogy ez a sokszor monoton, megterhelő és unalmas meló még mindig az, amibe szerelmesek lettünk gyerekkorunkban. A szenvedélyes mesélni akarás mellett nélkülözhetetlen az alázat, hogy tudjuk, hogy ez nem holmi önmagáért való kamuművészet, sokkal inkább következetes és odaadó munka, ami teljes koncentrációt igényel. Emellett lazának és rugalmasnak is kell lenni. Gondolatainkat és stílusunkat nem engedhetjük bennragadni egyféle kifejezésmódban, attól modorossá és unalmassá válik a munkánk.
– Mit vársz a MOME-tól? Milyen tapasztalataid vannak eddig az iskoláról?
– Nem a diplomáért járunk a Moméra. Az itt töltött évek alatt kiépíthetjük azt a kapcsolati hálót, ami alapjában meghatározza majd a későbbi pályafutásunkat. Jókat buliztunk eddig, rengeteg érdekes arcot ismertem meg, sokukkal alig várom a közös munkát.
– Van-e hátrányod amiatt, hogy vidékről származol?
– A folytonos utazgatástól eltekintve nincs. Pár éve azt gondoltam, hogy helyzeti hátránnyal indulok , mára rájöttem, hogy ez a fajta akaratlan elszigetelődés segített egy egyedi gondolatvilág kialakításában.
– Milyen más művészeti területek inspirálnak?
– Ha nagyon választanom kell, akkor zene és irodalom. A kiállítás megnyitóra például olyan zenéket válogattunk, amik rásegítenek a képi ingerek dekódolására. Ilyen szempontból a kép és a hang édestestvérek, minden hallható ingert megfogalmazhatunk képi ingerként is, mert végső soron ugyanolyan lelki frekvenciákról beszélünk, legfeljebb más formátumban.
– Inkább a pozitív vagy a negatív dolgok inspirálnak?
– Mindig a gonoszoknak drukkoltam a mesékben. Vonzanak a sötét gondolatok, az emberi elme árnyoldala sokkal inkább izgatja a fantáziámat. Ellenben az inspiráció pozitív energia, amire szükségem van; ha átengedném magam a negatív rezgéseknek, akkor alkotni se lenne kedvem, tehát inkább csak lavírozok a fehér és a fekete közti árnyalatokban.
– Mennyit dolgozol egy-egy rajzon és mikor tekintesz késznek egy karaktert?
– Az alkotó munka meditatív tudatállapot, nem igazán érzem az idő múlását, amikor belefeledkezem a rajzolásba. Van olyan rajzom, amin három napig dolgoztam zsinórban, van, ami percek alatt kész lett. Késznek akkor tekintek egy képet, ha már nem hiányzik róla egy vonal se. Hogy ez érzelmi vagy értelmi döntés-e, azt nem tudom. Ha tetszik, amit látok, akkor készen van, ha nem, akkor megy a kukába.
István munkáiból ízelítőt az alábbi két oldalon láthatnak: lugosibb.blogspot.com ouroborosonacid.blogspot.com
