Az élettörténetekben olvashatjuk, hogy a talán Gömörből, majd Jászberényből Ceglédre telepedett ősök közül István édesapja, Flórián volt az, aki először foglalkozott földműveléssel. A többiek iparosok voltak. Csala Istvánt már gyermekkorában vonzotta a Budai úti tanya, a jól termő fekete föld. Egész életére elkötelezte magát a földdel. Elvégzett egy „Téli gazdasági iskolát”, aztán irány a föld és az olvasás, tanulás; érdeklődésből, magánszorgalomból. 1917-ben behívó, kiképzés, front, fogság, 1921-ben szerelhetett le. Református lányt vett feleségül (Szűcs Ilona), ebből olyan családi ellentétek keletkeztek, ami miatt 1928-ban otthagyták a családi birtokot, s önálló életet kezdtek. Kevéske földtulajdon, majd földbérlet segített terveik megvalósulásában. Minden iránt érdeklődött, ami fellendíthette a paraszti gazdaságokat. A helyi gazdakör egyik szervezője volt. „1933-ban kezdeményezésére alakították meg az első magyarországi – önkéntes alapon szervezett- tanyasi tejszövetkezetet.” (Szabó R.) Ő vezette a könyvelést. Számtalan cikke jelent meg helyi és országos lapokban a gazdálkodás korszerűsítéséről. Érdekelte az őt körülvevő világ: belépett a Független Kisgazdapártba. Más párt tagja soha nem volt. Felfigyeltek nyitottságára, javaslataira: 
1932-ben már a helyi képviselőtestület tagjává választották. Később tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd több cikluson át volt parlamenti képviselő. Bíró András bevezetőben felidézett emléke 1948. december 10-e utáni napokból ered, amikor Dobi István kormányában földművelési miniszter lett (1949. június 11-ig.) Gondolatvilágának megismerésére csupán képviselői felszólalásából idézek:3)
„Csak a tanyai tanítók voltak értünk és velünk nekivágni a sokszor járhatatlanul sáros és havas tanyai utaknak, és ha télen, vagy tavasszal kint a tanyák között találkoztam olyan nővel, aki az értelmiséghez tartozott, de akinek nem volt kifestve a szája, a körme, aki nem dobálta el egyik cigarettát a másik után, aki kopott ruhákban jött ki mihozzánk a tanyák közé, mindjárt tudtam, hogy az csak tanítónő lehet, és csak azért jött ki, hogy törődjön a mi gyerekeinkkel….Magyarországon kb. nyolcszáz olyan sűrűn lakott tanyavidék van, ahol már régen fel kellett volna állítani a tanyaközpontokat.” Beszédében sorolja: várjuk az orvosokat, a mérnököket (kellene öntöző- és talajvíz levezető árkokat építeni), a szabót, a cipészt, várjuk a postást is a tanyák közé, az útépítőket és az iskolaépítőket. „Harmincezer tanyai gyerek nem jár iskolába!” – Csala István szenvedélyesen szerette a tanyai embereket, élete vargabetűi később téeszcsékbe kényszerítették, de üzemgazdászként, majd elnökként (1964-68) is sokat tett értük. Nyugdíjasan ismét írogatott a helyi újságban világháborús emlékeiről, a fiatalkori táncmulatságokról, a tehetségekkel való törődésről. Szép nekrológot írt Magyar Pálról.
Csala István, Cegléd szülötte volt, földművelésügyi miniszter, 1987. március 21-én hunyt el.
A református Öregtemetőben nyugszik két évvel később meghalt feleségével és tavaly elhunyt Lajos fiával egy sírban.
Dr. Szabó Alfréd
1) Bíró András 1947-1953 között a Földművelésügyi Minisztérium sajtóosztályának egyetemi végzettségű előadója volt (erdonline.hu).
2) Részletek Csala István életrajzából Studia Comitatensia 25. sz. Szentendre 1995.
3) Csala István beszéde. Nemzetgyűlés 121. ülés, 1947. április 11. Cegléd Városi Központi Könyvtár Helytörténet
