– Hogyan jutott el a gyermekgyógyászattól, a helytörténeti kutatásokig?
– Cegléden a kórházban mindig a gyakorlati munka érdekelt, de emellett a tudományos kutatás is. Szakfolyóiratokban publikáltam, tudományos fokozatot szereztem, majd főorvos lettem. Emellett minden szabadidőmet három gyerekem nevelése töltötte ki, mellette sportoltam és az amatőr fotózás is érdekelt. Ezek időigényes dolgok, tehát amikor felnőttek a gyerekek és nyugdíjba mentem csak akkor lett időm a múltat kutatni. Érdekelt ’56 története, Recsk irodalmát olvastam, tulajdonképpen az egész II. világháború utáni terror időszaka felkeltette érdeklődésemet és kutatni kezdtem. Hallottam a ceglédi fogolytáborról és kimentem megnézni. Utánakérdeztem, hogy miért nem örökítik meg képen őket, s mivel amatőr fotós is vagyok, a fényviszonyok miatt ugyan két évbe került, de sorra lefényképeztem őket.
– Milyen mennyiségű feliratra gondoljunk?
– A foglyok kb. 1500 feliratot, a nem foglyok háromezret készítettek. Ebben nincsenek benne a szovjet katonák feljegyzései, amelyek számban a legtöbbet teszik ki, köztük vannak a 80-as évekből valók is.
– Mikor ismerte fel a feliratok jelentőségét?
– A munka során, ahogy fotóztam, rabul ejtett a téma. Közben utána olvastam, kutattam a fogolytáborok történetét. Menet közben jöttem rá, hogy ez egy kuriózum, Cegléd kiaknázatlan kincse, mindenképpen tenni kellene valamit a megmentéséért. Ilyen máshol nincs Magyarországon, sőt a Kárpát-medencében sem, hiszen a hajdani sok ezer táborban hevenyészett fabarakkok voltak, így ha léteztek is feliratok, azok már megsemmisültek. A huszárlaktanya vakolat nélküli tégláin karcolással vagy ceruzával készült feliratok dokumentálása és közzététele leletmentő munka, ha nem történik beavatkozás összedőlnek az épületek. Több megoldás is kínálkozna a megmentésükre, akár kiemelni a téglákat és emlékművet létrehozni belőlük, vagy a jelenleg magántulajdonú épületet megszerezhetné a város, és védetté nyilváníthatná. Ráadásul nyolc akkora terem van az épületben, hogy akár kiállító teremként is funkcionálhatna. Sokan tudtak eddig is a fogolytáborról és jelentőségéről, beszéltek is róla, de a megmentéséért nem történt semmi. Az emléktáblát is azért állítottam „egyszemélyes közadakozásból”, hogy felhívjam a figyelmet.
– Most pedig a kiadással szélesebb nyilvánosság számára is elérhetővé válik az anyag.
– A fotókat rendszerezve, a sokszor olvashatatlan feliratokat katalogizálva arra jutottam: Álljon a fiókban, vagy a múzeumban?! Meg kell, hogy ismerje a világ, hiszen ez egy forrásmunka, a tudományos kutatás alapja lehetne. Bognár Zalán, a magyarországi fogolytáborok történetét kutató történész és Reznák Erzsébet múzeumigazgató segítségével ezért albumban rendezzük össze az anyagot és néhány tanulmánnyal együtt kiadjuk.
– A kuláküldözés áldozatainak, hogy jutott eszébe emléktábla állítást kezdeményezni?
– Hallottam, hogy az Országgyűlés június 29-et, Péter Pál, – a hagyományos aratáskezdet -napját a kuláküldözés emléknapjává nyilvánította. Cegléd kulákváros volt, sok kis és középbirtokossal, feleségem családja, a Kárteszi család is egy közülük. A Kossuth Múzeumnak egy 250 nevet tartalmazó listája van, de ennél jóval többen lehettek. Kuláknak számított, akinek 25 holdnál több szántóföldje volt, vagy akire „csak úgy” ráfogták. A ceglédi polgárságot a két háború között javarészt ezek a gazdálkodók alkották, néhány kereskedővel, értelmiségivel kiegészülve. Ők tartották fenn a várost, és mivel legtöbbjük református volt, az egyházat is. E megfontolásból kezdeményeztem Hánka Levente református lelkésznél, hogy az Iskola utcai Gyülekezeti Ház falára helyezzünk el emléktáblát a jeles napon. A Múzeumbaráti Kör és Városvédő és Szépítő Egyesület is támogatja a tervet, de jó lenne, ha az eddigi több tucathoz, még sok magánszemély csatlakozna. A mai ceglédi polgárságnak kellene összefognia, a hajdaniak emlékére. Ezért kezdeményezem, hogy a ceglédi egykori kulákcsaládok leszármazottai közösen állítsanak táblát. A támogatók emlékét őrzi majd a Kossuth Múzeumban az az Emlékkönyv, amelybe feljegyezhetik nevüket és támogatásuk motivációját, – ezzel beírják magukat a történelembe is.
Dr. Jójárt György várja a ceglédi kulákcsaládok leszármazottainak, az emléktábla avatást támogatók jelentkezését 53/310-646 és a 06-30/210-1070 telefonszámokon.
