A szülők ezt a felkészítést különböző módon képzelik. Sokszor nézem az anyukákat, amint gyereküket a játszótéren, az utcán, mazsola muzsikán, baba-mama klubban, boltban és egyéb helyeken a társas viselkedés szabályaira tanítják. Vannak olyanok, akik mindentől meg akarják védeni kicsinyüket, ezért a legkisebb konfliktusba sem engedik belemenni. Rögtön a gyermek mellett teremnek és megvédik, akkor is, ha nem volt igaza. Általában ezek a szülők csak a saját gyermeküket látják jónak, és mindenki mást gonosznak, ádáznak, vagy legalábbis neveletlennek tartanak, aki nem megfelelő társ az ő csodálatos kishercegüknek, kishercegnőjüknek. Később is azt szeretnék, ha gyerekük, csak olyan barátokat, társat szerezne, aki nekik is megfelel. Ezek a szülők sose engedik el a gyerekük kezét, nem hagyják, hogy azok felnőjenek, nem az életre nevelik őket. Mások viszont pont ellentétes álláspontot képviselnek. A játszótéren hagyják, hogy utóduk megvívja a maga harcát. Nem szólnak bele a veszekedésekbe, vitákba, nem tesznek igazságot. Ranschburg professzor óva int az igazságosztó szülői szereptől. Ezek az anyukák és apukák a földi életre készítik fel gyermeküket. Ha irányt mutatnak, és szabályokat is állítanak fel a család életében, akkor valószínűleg utódaik megállják a helyüket a világban.
Találkoztam már olyan szülőkkel is, akik hangosan bíztatták gyermeküket arra, hogy védje meg magát. Nem békítették meg a veszekedőket, nem féltették az ökölcsapásoktól a gyereket, úgy gondolták, hogy az élet pofonjai így kisebbet csattannak. A gyerek edzett, erős lesz, aki nem ijedt meg akkor sem, ha rátámadnak. Nem tudom, hogy ez hosszú távon hova vezet, de majd kiderül.
Keresztény emberek között viszont gyakran hallom a bibliai tanítást: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. A rosszra, az agresszióra nem lehet ugyanúgy felelni. Nem érvényesülhet a Talio elv, mely szerint fogat fogért, szemet szemért. Ha bántanak, akkor se legyél durva, ne süllyedj le annak a szintjére, aki inzultál! Hova vezet ez? Utánozni fogják a viselkedésed? Vagy mindig téged fognak bántani? Az attól függ, hogy elég okos vagy-e. Nem kell tűrni a megaláztatást, nem kell lábtörlővé válni. Helyre lehet tenni azt, aki minket bánt, de a véleményünk elmondása után nem kell rátámadni, piszkálni, hátba támadni a másikat. A szeretetnek elsöprő ereje van. Minden ember szeretetre vágyik. Ha valaki pozitív érzelmekkel közeledik felénk, az ritkán vált ki ellenszenvet.
Velem már előfordult, hogy igazságtalan voltam valakivel, de az illető jóindulattal fordult felém, és elszégyelltem magam. Utána pedig elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha agresszióval válaszol. Valószínűleg felháborodtam volna, és bennem is egyre több lett volna az indulat. Ami csak fokozta volna mind a kettőnk dühét. Hiszem azt, hogy előbb-utóbb a jó elnyeri a jutalmát, ha máshol nem, hát az Úr színe előtt. Jó lenne, ha mindenki az ő parancsa szerint élne, és szülőként nem kellene azon hezitálni, hogy a földi életre, vagy a mennyországra készítsem fel a gyermekeimet! Jó lenne, ha a szeretet irányítaná a cselekedeteinket! Jó lenne, ha a gyerekek szeretetben nőhetnének fel! Hiszem azt, hogy azok a szülők döntenek jól, akik az Úr parancsát követik, de az igazuk csak később nyer bizonyosságot.
Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy ki vagyok én, hogy itt az újság hasábjain okoskodom nevelés ügyben. A válaszom az, hogy egy anyuka, aki keresi a helyes utat gyereknevelésben. Sok hibát követek el, sokszor túlféltem, túlóvom a gyerekeim, de igyekszem másoktól ellesni a megfelelő fogásokat. Azért írtam le mindezt, hogy elgondolkodtassam az anyukákat és az apukákat, hogy milyen utat szánnak a gyereküknek. Hogy milyen világot szeretnének létrehozni, mert a jövő a most felnövekvő nemzedék kezében van.
