Az írás mellett Segal olyan elit egyetemeken tanított összehasonlító irodalomtudományt, mint a Yale, a Harvard, a Princeton és az Oxford. Filmeknek is írt forgatókönyvet, ilyen a Sárga tengeralattjáró című Beatles-film, az Oliver története és a Fiú a múltból. A 90-es években több regényt írt, ezek közül legismertebb az Orvosok, a Hívő lelkek és a Hosszú az út a dicsőséghez; de egyik könyve sem lett olyan sikeres, mint az 1970-ben megjelent Love Story. Imre bácsitól tudom azt is, hogy szerzője eredetileg a tanítványainak szánta a néhány nap alatt megírt történetet, néhány irodalomelméleti alapfogalom illusztrálását tervezte vele, de a diákjai körében akkora sikere lett, hogy erre gyakorlatilag alkalmatlanná vált. A regény sikere meglepetés volt számára, de visszavonhatatlan: megjelenésekor Amerika legolvasottabb könyve volt és mostanáig világszerte húszmillió példányban fogyott. Az azonos című film Ryan O’Neal és Ali MacGraw főszereplésével ugyancsak világsiker lett. Segal írta a film forgatókönyvét is, amivel elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó Golden Globe-díjat.
Valószínűleg mindez persze nem jutott volna eszembe, ha nem látom a színház ajánlatai között: február 15-én 19 órakor a színházteremben bemutatják a Love Story című musicalt Pintér Tibor főszereplésével.
A színészt, rendezőt, énekest, színházigazgatót – nem is sorolom, mi mindennel foglalkozik még – mostanában többször láthattuk vendégül városunkban. Legutóbbi ittjártakor a darabról faggatózva épp csak annyi információt osztott meg velem, amennyi ahhoz kell, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Ugyanis egy csomó kétely merült fel bennem a darab színpadra állításával kapcsolatban.
– Egy ilyen ismert és sikeres filmet nem túl nagy kockázat színpadra átdolgozni? Nem fél, hogy nem állja ki az összehasonlítás próbáját?
Udvarias mosolyát határozott „nem” követi, majd folytatja:
– Ez nem film, ez színpad. Bár a történet ugyanaz, a megjelenítés egészen más…
És már sorolja is, mennyiben más, mennyiben új akár a regényhez, akár a filmhez képest, hogy mire számítsak és mire ne számítsak, kiknek ajánlja és kiknek nem… tárgyilagosan és logikusan, nem rábeszélve és nem lebeszélve… És úgy zárta, ahogy annak idején Imre bácsi tette:
– Aki szereti a romantikus történeteket, az újszerű színpadi megoldásokat, annak érdemes megnéznie.
Én meg rájöttem, hogy az eltelt évek alatt mit sem változtam: tehát elmegyek és megnézem.