A serdülőkori kóros fejlődés egyben a család és a társadalom működési zavarát is jelezheti. A tartós kapcsolatokat nélkülöző családi minták, lazább érzelmi kötelékek, a jövőbe vetett bizalom hiánya, a létbizonytalanság nem könnyíti meg a serdülőkori útkeresés időszakát. Hiszen sokszor még felnőttként is – jelentős élettapasztalattal a hátunk mögött – nehéz megtalálni a helyünket a világban. Biztonság és a támogató család nélkül a fiatal előbb-utóbb kívül (akár a virtuális térben) kezdi keresi a kapcsolódási pontokat, és a szükséges értékítéletek, és döntési képesség nélkül könnyen valamiféle deviáns környezetben találja magát.
Habár az elénk festett helyzet kissé negatív, korántsem reménytelen. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a serdülők többsége általában lelki sérülések nélkül túléli ezt az időszakot, és később problémamentesen beilleszkedik. Tari Annamária a Z generáció című könyvében megelőzésként az elfogadó, stabil családi háttér (vagy akár valamely segítő hálózat) és a nyílt családi kommunikáció fontosságára hívja fel a figyelmet. Hiszen ne felejtsük el, hogy a kamaszok életének legfőbb védőfaktorai a felnőttek. A napjainkban egyre inkább háttérbe szoruló beszélgetések, a bizalmi kapcsolat hozzásegítik a serdülőt, hogy beszámoljon kétségeiről, magával kapcsolatban kritikus álláspontra helyezkedjen. Kérdés, hogy mi magunk, akár szülőként, nagyszülőként, testvérként, vagy akár a tanári kar tagjaként mennyire vagyunk képesek még akár egy nehéz munkanap után is beszélgetni, és saját tapasztalatainkat átadva hiteles tanácsokkal ellátni a mai fiatalokat.
Zavar esetén pedig inkább lehetőségként tekintsünk a megjelenő problémákra, hiszen azok pszichoterápiás megoldása gyakran egy felnőttként sokkal kórosabb állapot megelőzését szolgálja.
Hausz Katalin Pszichológus
e-mail: cegledpszichologus@gmail.com
telefon:+36/30-831-5683