A fiú később olyan sokra vitte, hogy húsz évig énekelt az Operaház színpadán. Ceglédről indult el. „A népiskolát az ódon katolikus iskolában járta, amelynek hajdan Toldy Ferenc is növendéke volt” (Hidvégi). 1863-71 között a fővárosi Főreál Gimnáziumba járt, itt érettségizett. Beiratkozott a Műegyetemre, ám a színészi pálya jobban érdekelte, abbahagyta tanulmányait. Vidéki szereplései során, Miskolcon ismerkedett meg Rónai Máriával, Rónai Gyula kitűnő színész lányával (korábban ügyvédként Mórocz József volt, felesége pedig Prielle Lilla, szintén színésznő, az ünnepelt sztár, P. Kornélia húga). Csupa teátrumos mindkét családban, ám az 1877. október 4-i házasságkötés után az ifjú pár nemsokára felhagyott a színészi pályával (Schöpflin). Ceglédre költöztek, Béla tisztviselő lett a Hengergőzmalomban. Gungl Ignácék szerdánként tartott házi koncertjén néha vendég volt, s felfigyeltek kitűnő tenor hangjára. Eleinte a ceglédi Hajós Zsigmond és Predics László karmester képezték, majd felköltöztek Budapestre, s egy évig az Operaház taníttatta saját költségén. „1888. február 17-én volt az első kísérlete a Várszínházban, a Lammermoori Lucia c. opera Buklaw Artúr szerepében, ahol erős, kellemes tenorjával, ízléses előadásával, tiszta szövegkiejtésével tűnt ki” (Schöpflin). Egy évvel később azt írta a „Czegléd” (1889. március 17.): Kiss Béla, a m. kir. Operaszínház szerződött tagja, a múlt héten lépett fel először nagyobb szabású szerepben, „Tell Vilmos”-ban Pauli szerepét, – a hajóst énekelte, s föllépését a fővárosi sajtó szép reményekre jogosító siker gyanánt emelte ki. – Számos siker követte operaénekesi pályája kezdetét, jelentős szerepeket énekelt: V. László (Hunyadi László); Ottó (Bánk bán); Erik (A bolygó hollandi); Cassio (Othello); Kékszakáll (Offenbach); Don José (Carmen); Walter, Heinrich (Tannhäuser). A családi adatok szerint 1905-ben, a lexikon szerint „1907. március 4-én nyugalomba ment” (Schöpflin). A helyi újságokban búcsúelőadásáról nincs adat. Korán kérte nyugdíjazását, az okokat nem ismerjük. Ismét hazajöttek, megvette bátyja Szőlő utcai házát, de volt birtoka Ugyerben és az Irtványban (Kámán). Itt szép házat is (egyben présházat) épített. „Ellátogattak ismerőseikhez és rokonaikhoz, a Kissekhez és Kormuthokhoz, pázsitos, virágcserjés kertjükben vendégeket fogadtak” (Hidvégi). Közéleti szerepet is vállalt. 1920-21- ben a lakáshivatal elnöke volt. A Ceglédi Kisgazda 1921 októberében ezt írta: „Kiss Béla, a lakáshivatal elnöke, nehéz és háládatlan állásáról önként lemondott és Budapestre költözik, ahol az országos pinceszövetkezetnél tekintélyes állást kapott. Sajnálattal vesszük tudomásul távozását arról a helyről, ahol tőle telhetőleg igyekezett mindenkinek eleget tenni. Páratlan igazságossága, lelkiismeretességgel és óriási szorgalommal végzett terhes munkássága a legteljesebb elismerésre kötelez bennünket.” – Halála is váratlanul érte családját, jó ismerőseit. Budapestről kámáni látogatásra indultak volna, amikor a vonatba ülve rosszul lett, elszállították a mentők, s agyvérzésben meghalt. A Ceglédi Híradó (1925. július 26.) így tudósított: „Kiss Béla nyugalmazott operaénekes július 23-án este Budapesten hirtelen meghalt. Kiváló operaénekes volt s a magyar Operaháznak 20 évig volt rendes tagja.” A kiváló tenorista 72 évet élt, s 160 évvel ezelőtt született Cegléden. Emlékezzünk rá kegyelettel.
Irodalom: Cegléd. Magyar városok monográfiája Bp.1931.
Schöpflin (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon I-IV. Bp. 1929-1931.
Hidvégi Lajos írása: Ceglédi Hírlap1981. november 25.
A fotók és a családi feljegyzések Hacheleva Ludmilla tanárnő gyűjteményéből valók, ezúton köszönöm meg szíves segítségét.
