Nem. Közel sem ez történt! Ugyan, pályájának göröngyös indulását is hallhattuk, de nem a megszokott módon: tele poénokkal, jó sztorikkal, ironikus visszatekintésekkel a múltjába. Olyan kedves volt, közvetlen, emberi, alázatos. Olyan volt teljesen, mint mi: esendő, botladozó, néha kételkedő, aki nem felejti el honnan indult, és már jól tudja hová tart.
Elmesélte a Pletykaanyu keletkezését, és az azt követő bonyodalmakat szülőfalujában, mindezt érdekes, komikus történetekkel tűzdelve. Dőltünk a röhögéstől! Megosztotta velünk érdekes észrevételeit a pletyka és a közösség viszonyáról, valamint gondolatait magáról az irodalomról. Mindenki tanulhatott tőle, hogy mire is jó az irodalom, hogyan szabadítja fel az érzéseinket, hogyan szórakoztat, miért jó és kell sokat olvasni.
Igen érdekes volt végigkövetni, hogyan lett egy „borzalmas szerelmes verseket írogató” gimnazistából korunk egyik legelismertebb írója. Valóban egy emlékezetes, rendkívüli órán vehettünk részt! Köszönjük a szervezőknek!