– Nagy izgalommal vágott neki az első utazásnak?
– Természetesen, de mivel a személyiségtípusom alapvetően független, önálló, ezért nem okozott túl nagy gondot alkalmazkodni az új körülményekhez. Alapvetően barátkozó típus vagyok, így könnyen tudok ismerősöket szerezni az ismeretlen helyeken, viszont az sem okoz problémát, ha egyedül vagyok. Hajóra először 2010 novemberében szálltam, de előtte már fél évet Velencében dolgoztam a Szent-Márk téren. S ezután ajánlottak egy szerződést a Costa Deliziosa hajóra, amellyel egyébként a napokban értünk partot egy csodás világkörüli utazást követően.
– Hány alkalommal szállt hajóra az elmúlt években?
– Ez a hatodik szerződésem. Dolgoztam – a már említett hajón kívül – a Costa Marinán, a Costa Serenán és a Costa Favolosán. Eddig a legkeletibb hely, ahol megfordultam Jordánia volt, a legnyugatibb pedig a Kanári szigetek. Szóval túlnyomó részben a Földközi-tenger térségében hajóztam. A mostani volt az első szó szoros értelmében vett világkörüli utam. Január 6-án indult az út az olaszországi Savonából Amerika felé és április 16-án érkeztünk vissza ugyanoda.
A Deliziosa hajó most lesz 3 éves, s ez volt a második világkörüli útja. 2826 vendéget és 934 fő személyzetet tud szállítani. Savona, Los Angeles és Szingapúr volt a három kikötő, ahol a vendégek kis hányada be- vagy kiszállt. Azonban az utasok nagy része végig maradt. Tíz magyar vendég is utazott a hajón, közülük heten Magyarországon élnek.
– Hogy telt egy nap a hajón?
– Mivel a 100 napból majdnem a felét a tengeren töltöttük, ezért mondhatni, hogy kétféle (tengeri és kikötői) napirendről beszélhetek. A hajón töltött idő alatt például nyelveket tanultam és tanítottam. Emellett sokat dolgoztam a számítógépen; amin rendszereztem, szerkesztettem a digitális kottáimat, vagy számokat írtam le hallás után. Ezen kívül olvastam és sok időt töltöttem a barátaimmal, valamint lehetőségem nyílt a hajó edzőtermét és szaunáját is használni…
Este fél 7-kor nyitott a Club étterem. Ez egy exkluzív hely a hajó majdnem legtetején, különleges menüvel, egyedi személyzettel. Ha valami rendkívülire vágytak, vagy épp ünnepeltek, ezt az éttermet keresték fel. Esténként itt játszottam háttérzenét, ezenkívül még általában a főhallban, az átriumban – ahol például a recepció is van – még egy órát show-darabokat. S persze itt is voltak helyettesítések: ha valamelyik zenésznek éppen más feladata akadt, például a színházban koncertezett, vagy a pool-partyn (medence-partin) játszott, esetleg koktélokon szerepelt. A hajón egyébként több zenész és zenekar is dolgozott. Nagyon jó barátságokat kötöttem ez idő alatt, több egész közelit is. Ezekből az ismeretségekből sokat tanultam és fejlődtem.
– A kikötőkben tett kirándulások alkalmával rengeteg élménnyel gazdagodott.
– Mivel általában csak este dolgoztam, napközben mindig felfedező útra indultam a szárazföldön. Néha a vendégeknek szervezett kirándulóbuszokkal, máskor önállóan, vagy barátokkal összefogva fedeztem fel a környéket. Utaztam hop-on-hop-off busszal – amiről bármikor le- és felszállhat az ember -, taxival és tuk-tukkal is, ami egy három vagy négykerekű távol-keleti motoros taxi.
A legszebb élményeim között tartom számon a San José-i Nemzeti Operaházat Costa Ricában, az Universal Stúdiókat Hollywoodban Los Angelesben, Pearl Harbour-t Hawaiion, a Wellingtoni rózsakertet és begónia-házat Új-Zélandon, a Sydney Operaházat Ausztráliában, a Batu barlangot (caves) Kuala Lumpur mellett Malajziában, ez utóbbi rituális fakír-mutatványok színhelye speciális vallási alkalmakkor. Az Egyesült Arab Emirátusokban például két nap alatt három saját „leg”-rekordomat is megdöntöttem.
Abu Dhabiban a Ferrari Worldben ültem a világ leggyorsabb hullámvasútján, ami kevesebb, mint 5 mp alatt gyorsul fel 240 km/h-s sebességre. Másnap Dubaiban felmentem a világ legmagasabb tornyába (Burj Khalifa). A toronyház 124. emeletére a világ leggyorsabb liftje vitt fel, ami 1 mp alatt több, mint 10 métert tesz meg.
Érdekességként említeném meg a Thaiföldön és Szingapúrban szerzett furcsa élményeimet, ahol rengeteg nőnek öltözött férfit láttam. Mindegyik gyönyörű, csinos, szinte lehetetlen megkülönböztetni őket az igazi hölgyektől. Az egyetlen árulkodó jel az ádámcsutkájuk, hiszen ez operációval nem tüntethető el, csupán hormonokkal kisebbíthető. Ilyen férfiakat láttam például egy tradicionális thaiföldi táncot bemutató színházi előadáson is a női szerepekben.
A gazdagság-szegénység kontrasztja nekem Hawaii és India volt. Az egy főre jutó limuzinok száma Hawaiiban érte el a maximumot, majdnem minden 10 percben láttam egyet… S a másik véglet India, ahol az utcán laknak és kéregetnek a családok.
Utazásaim során szembesültem néhány felettébb furcsa étkezési szokással is. Számomra például ehetetlenül erősnek tűntek az ázsiai ételek. Nemcsak csípősek, de olyan tűzforróságú állapotban tálalják, hogy nagyon hosszú időbe telik, amíg ehető hőmérsékletűvé válnak.
– Elárulna valamit a távolabbi terveiről?
– Legközelebb május végén megyek vissza a Costa Deliziosára, ahol újabb hat hónapot dolgozom majd. Addig viszont lesz egy másfél hónapos vakációm. A legutóbbi szabadságom alatt nem volt időm meglátogatni a ceglédi barátaimat, de most mindenképpen szeretnék időt szakítani rá.
